Kétkezes vagyok, meséltem már?
Bal kézzel írok ugyan, de majdnem minden mást a jobb kezemmel csinálok. Mindig érdekes, ha valami új dologba kezdek, mert mindig eltart egy darabig, mire lemeccselem magamban, hogy akkor most melyik kezemmel is csináljam. Aztán van ami mind a két kezemmel egyformán jól megy. Nem, ne találgasd hogy mi az.
Amikor elkezdtem gitározni, végül jobbkezes lettem, és a gitártanárom hálás volt érte.
Amikor elkezdtem bunyózni, az edzőm majdnem sírt örömében, hogy lesz végre egy southpaw a csapatban, végül ott is jobbkezes lettem.
De mert bal kézzel írok, mindenki balkezesnek gondol, holott nem vagyok az.
Én kétkezes vagyok.
Nem jobbkezes és nem balkezes. Kicsit két-világ-között életérzés, amikor például balkezesként terítenek neked az asztalhoz, és te jobbkezesként eszel, és mindenki azt hiszi, hogy hülyíted őket, pedig nem. Ilyen vagy. A balkezesek azt hiszik, hogy nekik rossz, mert a világ túlnyomó része jobbkezes, de nincs igazuk.
A kétkezeseknek még sokkal rosszabb. Mert sokszor mi magunk sem tudjuk, melyik kezünket is fogjuk használni valamire. Melyik kezemmel vívnék? Ki kellett próbálnom, hogy megtudjam. Melyik vállamhoz emelném a puskát? Csak ha kipróbálom tudom meg. Melyik kezembe fognám az ollót, melyikbe a kalapácsot, és melyikbe a szöget, melyikkel próbálom meg kibogozni a csomót és melyikkel nyomkodom a távirányítót? Én ezeket nem tudom magamtól. Sokszor meg kell állnom és tudatosítanom magamban, hogy akkor most mit hogyan akarok csinálni és melyik kezemmel. És sokszor csak menet közben veszem észre hogy nem kényelmes ez így mégsem, és akkor kezet váltok. Aztán visszaváltok. Őrület, igaz?
A kétkezességről sokat lehet olvasni, de én azt hiszem, a cuccok többsége orbitális hülyeség. Ez is csak egy valami, egy dolog, ami megtörtént veled, és hogy jó vagy rossz az annyi mindentől függ még. Önmagában semmit sem jelent.
Kivéve azt az érzést, hogy sehová sem tartozol igazán. Hogy sohasem leszel része a normálisan, rendezetten, kiszámíthatóan működő társadalomnak. De bassza meg a kutya, ha ezt bánom. Sohasem akartam beleolvadni a masszába.
Abba azért persze érdekes belegondolni, hogy vajon éppen azért lehet ez, mert kétkezes vagyok?
Majd kiderül ez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése