Szintén egyik kedvenc zen történetem jön. Mivel sehol sem találtam olyan változatot, ami igazán tetszett volna, ezért inkább újraírtam az egészet. Ha nem tetszik, be lehet kapni a faszomat.
Két szerzetes egy nap a koldulócsészéjét mosta a patakban. Az egyikük észrevette, hogy a vízben, egy faágon ott kapaszkodik egy kis skorpió, és mindjárt vízbe fullad. A szerzetes begázolt a vízbe, hogy kimentse. Óvatosan megfogta a skorpiót, mire az a kezébe csípett. A szerzetes felszisszent, de nem dobta el a skorpiót, hanem óvatosan kitette a partra. Szerzetestársa csak a fejét csóválta.
- Miért mentetted meg azt a skorpiót, tudhattad, hogy meg fog marni!
- Igen, tudtam. De ne haragudj rá ezért, én sem haragszom, ilyen a természete.
- De ha tudtad, hogy olyan a természete, miért mentetted meg mégis?
- Azért - válaszolta a szerzetes mosolyogva -, mert az én természetem meg ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése