Mert egy vadonbeli csávónak mérhetetlenül izgalmas dolog az időjárásról beszélni, igen. Már látom magam öregkoromban, itt fogok ülni egy padon a ház előtt, és ha valaki erre jár, meg fogom beszélni vele az időjárást. (A puska majd garantálja hogy valóban érdeklődve hallgassanak végig). Aztán egy idő múlva úgysem fog erre járni senki, de szerencsére macskák mindig lesznek, majd mondom azoknak. Akkor már úgyis mindegy lesz, mert teljesen el leszek hülyülve, szerintem jó ha meg tudom majd különböztetni az asszonyt a rózsabokortól.
Tegnap megint leesett egy valag hó (egy valag= kb. tíz centi). Szerencsére azonnal olvadni is kezdett, kellemesen tapadós csuszpájzzal beborítva a környéket. Ez még jobb eset, mint a leesősbefagyós, vagy a fölkelekmégmindigesikbazmeg, mert mire útra keltem már tiszta idő volt. Délután még a nap is kisütött, és én csináltam pár fényképet, egészen addig, amíg végül le nem ment a nap.
Azért jó, hogy blogolok, mert így le tudom írni például, hogy 2012-2013 telén kurva sokszor volt nagy hó, basszameg (kurva sok=legalább 3). Ahogy emlékszem, tavaly nem volt így, akkor egyszer volt igazán sok hó, az megmaradt egy darabig, aztán utána már nem esett többször nagyobb adag.
Valamit a kocsimmal is kezdenem kell, mert szegény kezdi nagyon nem bírni a terepviszonyokat, pedig nem úgy vezetem, mintha terepjáró lenne, esküszöm. Mostanában állandóan mindenféle (főleg műanyag) alkatrészek potyognak róla, még jó hogy most viszem szervízbe, ott majd visszaszögelik rá a mindenfelé lógó cuccokat. (Addig meg jó lesz a pillanatragasztó is).
Szóval már megint havat lapátolok, meg hóban edzek, pedig reménykedtem benne, hogy erre a télre már vége lesz a Szibéria-életérzésnek. De nem. És rájöttem, hogy a Rocky IV. edzésvideó az egy nagy lófasz ahhoz képest, ami az én életem, úgyhogy be lehet kapni, egy szuperhős vagyok.
Most pedig megyek ki edzeni, mert megtehetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése