Befejezni amit elkezdtem

Van bennem ez a dolog, hogy mindig befejezzem azt, amibe belekezdek.

És amint Django éppen belelovagol az éjszakába a ringyójával, miközben a rosszfiúk háza porig ég, és minden gecigyerek halott aki csak baszakodott a jókkal, arra gondolok, hogy éppen ezért szeretem Tarantino filmjeit: mert ő mindig befejezi amit elkezdett.

Utálom azokat a filmeket, amik nincsenek rendesen lezárva. Gyűlölöm a befejezetlenség érzését. Nekem kell a katarzis a végén, bazmeg. Kell, hogy úgy érezzem, hogy a történetnek volt egy eleje, egy közepe meg egy vége. A sorrend igazából már kurva mindegy.

A könyvekkel is így vagyok. Legyen lezárva. Kivéve ha van folytatás, akkor ne legyen lezárva, de akkor is legyen vége, legalább egy időre.

Az életben már nem annyira jön ez össze.

Világéletemben utáltam ha nem tudok befejezni valamit, amibe belekezdtem, és ez nem mindig teszi könnyűvé a dolgokat. Mert két eset van: vagy elkezdesz valamit, és rájössz hogy jó, és csinálod; vagy pedig elkezdesz valamit, rájössz hogy nem jó, és nem csinálod. A nehézség ott van, hogy valamiről eldöntsd, hogy valóban nem akarod, nem pedig csak nincs benned elég kitartás ahhoz, hogy végigcsináld. Mert lusta vagy, mert nem vagy eléggé motivált, mert lelohadt már az a tűz, ami az elején hajtott. És akkor jön a magyarázkodás, hogy "hát bazmeg nem is akarom már ezt igazán. Inkább iszom még egy sört."

Bárcsak tudnám, bárcsak tudnám biztosan, hogy mit kell tényleg befejeznem, és mi az, amit hagyhatok a faszba. Mostanában azért könnyű, mert nagyon be kell osztanom az időmet, és muszáj tisztán látnom magamban, hogy mit az, amit akarok csinálni. Hogy mi lesz később, azt nem tudom.

Először is jó, hogy ott a kis vadonjáró, mert tudom, hogy vele lenni muszáj. Aztán ott a csajom, akit muszáj gyakran kefélnem, hogy fényesen ragyogjon. Aztán ott a munkám, ami nélkül egyrészt kurvára unatkoznék, másrészt egy büdös vasam se lenne. Harmadrészt nem érezném, hogy milyen baszottul sokat érek. Aztán ott van az edzés, igen, ami sokszor az egyetlen dolog, ami miatt megéri felkelni reggelente. Hobbinak hívom, persze, de meghalnék érte, ha kell. Nem magyarázom meg, ha nem érted, nem érted. A súlyzózás meg a bunyó. Mert egy férfinak az kell, hogy férfinak érezze magát, és ha ezt elveszed tőle, tök mindegy, mit adsz neki cserébe. És tök mindegy az is, hogy emellett még mije van.

Ez nagyon fontos.

Aztán a kreatív dolgok, az írás és a zene. Ha egy fokkal bonyolultabb vagy egy féltéglánál, akkor kelleni fog valami, hogy ezt ki is fejezd. Tudod, ha másnak nem, hát legalább saját magadnak. Mert sosem a közönség a lényeg: a közönség magasról le van szarva. Csak csináld, és érezd közben azt a fajta örömet, amit semmi más nem adhat meg. És tuti hogy például a bunyóból is ki lehet hozni ezt a fajta élményt, hogy a másik csávónak mikor merre fröccsen a vére, meg ilyenek, tudod, de annyira azért nem vagyok beteg. Még.

És igazából ennyi most, de ennyi elég. El is fogyott az időd, a pénzed, az energiád. Minden más csak baszakodás lenne. Úgyhogy igazából azt hiszem, boldog vagyok. Azt hiszem, megvan mindenem. Milyen jó már, hogy ezt leírhatom. Leírhatnám nap mint nap. De elég ezt néha leírni. Nem pofázni, csinálni kell.

És akkor legvégül ott vannak azok a dolgok. A kurva nagy boldogságodban az agyad hátsó szegletében kapaszkodnak, néha kidugják a seggüket és riszálják, hogy még itt vagyunk, még nem mentünk el. Ezek azok a dolgok, amiket valaha elkezdtél, amik valaha fontosak voltak, de amiket sosem fejeztél be, és hátrarugdostad őket a mostnincsráidőm-be, meg a majdmáskor-ba, meg a talánegyszer-be. Na ezek azok a kis gecik akikkel kezdeni kell valamit.

Ott van például a buddhista egyetem. Előkotortam az összes jegyzeteimet nemrégen. Ezzel most foglalkoznom kell. Sosem fejeztem be, de mindig, mindig azt hittem, hogy egyszer be fogom fejezni. Most már nem vagyok benne olyan biztos. Végig kell gondolnom, hogy mit várok attól, ha mégis befejezem. Azt hiszem, át fogom olvasni a jegyzeteket, azokból ki fog derülni a válasz.

Aztán meglátjuk, elégetem-e amiket ott írtam, vagy befejezem, mert valaha régen elkezdtem.

Azt hiszem alszom rá néhányat.