2018. szeptember 12., szerda

Kedvenc WoW fajaim

Egy ideje adós vagyok már ezzel a bejegyzéssel, ami a geekség egyik jellegzetes sarokköve: ki más lenne képes arról írni, hogy egy játékban, egy képzeletbeli világban milyen fajok és kasztok bőrébe bújva szereti elbaszni eltölteni a drága idejét?

Hát én.

Annyira még nem WoW-ozok régen (még csak több, mint egy éve), de tényleg azt érzem, hogy rátaláltam arra a játékra, ami engem a legjobban kikapcsol és elrepít, ha nem akarok a hétköznapok hülyeségeinek élni, és elegem van már mindenből. Mondjuk nem ezért játszom, hanem a szórakozásért és az élményért, és ugyanezt az időt - mondjuk - tévénézésbe is fektetném, de én inkább aktívkodni szeretek, még a passzivitásban is.

Az már hamar kiderült számomra a játékban, hogy én a Hordával szimpatizálok, nem pedig az Alliance-szel. Az emberek és szövetségeseik csapata nekem unalmas, sótlan, kiszámítható, és a hideg kiráz a "jóktól" amúgy is. A Horda ezzel szemben izgalmas, vicces, jobbak a fajok, és nekik vannak a legszebb saját területeik is. Durotar sivataga nekem mindig jobban fog tetszeni, mint az Elwynn-erdő, és az elfek erdeibe is legfeljebb dinamitot dobálgatni járok csopperrel (volt ilyen), inkább a dzsungel meg a sivatag, meg a tengerpart.

Nem véletlenül Stranglethorn Vale a kedvenc zónám, na.

Szóval abban nincs bennem kétség, hogy én a Hordát szeretem (na jó, a worgenekért fáj kicsit a szívem), és mostanra az is letisztult már, hogy melyik fajok és kasztok a kedvenceim, akik nélkül nem tudnék létezni: az orkokat azért szeretem, mert kigyúrt vadállatok, és hát ez minden szempontból passzol hozzám. A taureneket azért szeretem, mert amellett, hogy ők a legnagyobbak és a legerősebbek, nagyon békések, természetszeretőek, spirituálisak, és lehetnek sámánok meg druidák is. Nem véletlenül a main karakterem egy tauren druida, Robaj. A harmadik kedvenc fajom pedig a panda, akik leginkább a taurenekre emlékeztetnek mentalitásban, csak ők sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az életben az evésre, a henyélésre, és sokkal dilisebbek.

Ez a három faj fejez ki engem a legjobban, hangulatomtól függően, és játszani is így szoktam velük. Mind a három a személyiségem egy alapvető része, és persze ha egyet kéne választanom, az a tauren lenne, de legalább ennyire vagyok néha ork, meg panda is. Ennél egyszerűbb nem is tudok lenni, sajnálom.

Ami a többi fajt illeti a Hordán belül: az élőholtak rothadó hullák, és alig van rajtuk izom, és bár a velük, meg közöttük való játék iszonyat hangulatos, meghagyom őket másoknak, nekem sosem ment az élőholt-életérzés, pedig próbálkoztam vele többször is. A trollok büdös nagy kis niggerek, és alig van rajtuk izom, vagyis lankletek, meg náluk sem tudok azonosulni az életérzéssel. A goblinok büdös nagy kis zsidók niggerek, vagyis manletek, akiken alig van izom, és bár nagyon vicces velük játszani, azért ez sem én vagyok. Főleg a manócska kedvéért szoktam egyébként goblint játszani, mert ő meg nagyon szereti őket, de a magam örömére sosem tolnám. A blood elfek elfek, tehát alapból nem kedvelem őket, ráadásul alig van rajtuk izom, vagyis DYEL-ek. Emellett dekadensek és túlságosan is civilizáltak, ráadásul a mágia náluk a menő, és mindegyik übervarázsló meg paladin akar lenni, ezek meg tőlem rendkívül távol állnak.

Na ennyit a kedvenc WoW-os fajaimról; ahogyan látom, a kasztokról már nem fogok ebben a bejegyzésben írni, mert túl hosszú lenne, de legközelebb már tényleg az jön.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése