Ami újság mostanában van...

...az aztán tényleg nem valami sok. Fáradt vagyok, ezért energiám sincs valami sokat írni, de azért egy dolgot mindenképpen el akarok mesélni.

Volt elvileg négy napom, csak magamnak, mert a manócska éppen nem nálam volt, és én ezt arra használtam, hogy a csajommal voltam, és szerveztünk egy fergeteges fesztiválhangulatú házibulit nála, sok zenével, sok piával, és még több droggal röhögéssel.

Nagyon jól éreztem magam. Pedig én nem is drogoztam.

Eléggé régen voltam már így nagyobb társasággal jó házibuliban; ráadásul bográcsoztunk is, amiben én persze tevékenyen részt vettem, jól is sikerült a téma. Évek óta nem ittam annyit, mint most két nap alatt - volt aki három napig tolta, de én úgy döntöttem, egyelőre két nap vedelés is elég lesz - és rögtön eszembe is jutottak azok az emlékezetes orfűi nyarak, amikor egymást váltották nálam az emberek, ki sátorral, ki anélkül, és csak egy dolog volt minden évben állandó: hogy az üres piás üvegeket fél tucatnyian is napokig tartott visszavinni a boltba a nyár végén, mert annyit ittunk.

Kiváló zenei ízlésű emberek is voltak bőven; a második napon emlékszem egy durva, spontán karaoke eseményre is, amit szintén nagyon élveztem. A szomszédok már kevésbé. Nagyon régen énekeltem ennyit, és meg is beszéltük pár arccal, hogy a zenélés témakörnek is jobban nekifekszünk, és fogunk szervezni egy koncertet, persze csak a baráti körnek, lelkes amatőr szinten.

De a legjobb azt hiszem az volt az egészben, hogy találkozhattam egy csomó új emberrel, akik mind érdekesek voltak valamiért. Aki nagyon más volt, mint én, az azért, aki pedig hasonló volt, mint én, az azért. Egy biztos: itt mindenki kívülállónak számított, deviánsnak, divergensnek, hagyományos értelemben antiszociálisnak élete eddigi legnagyobb részében, tehát szinte azonnal én is a csapatba tartozónak éreztem magam, és ez később sem változott, sőt. A csajom nagyon boldog volt, mert hát ez az ő egyik baráti köre, és sokat jelentett neki, hogy én így megtaláltam a hangot ezekkel a furcsa fazonokkal.

De tényleg nem volt nehéz, na. Jó volt végre a változatosság kedvéért ilyenformán abnormális emberekkel is együtt lenni pár napot. Jó volt egészen más életeket látni, egészen más nézőpontokat meghallgatni. A különbségek is üdítőek voltak a hasonlóságok mellett, érted. Ilyenkor az ember - legalábbis én - megnézi a saját életét másokéval összevetve, hogy vajon jól döntött-e a dolgaiban, jól irányította-e az életét, egyszóval: az ilyen találkozások segítenek abban, hogy az ember reflektálhasson a saját életére. Ez pedig mindig jó dolog.

Főleg ha be vagy baszva, mint az állat; igen nagy és mély igazságokra lehet olyankor magadban rátalálni.