2016. július 27., szerda

Pokemon Go!

Ha ismersz, tudod rolam, hogy altalaban utalom a hype-okat. A Pokemon Go-t sem jutott volna eszembe kiprobalni, ha nem kell benne rengeteget gyalogolni, es ha nem lenne ez nalunk csaladi hagyomany: az ocsem annak idejen komolyan gondolta, hogy ha felno, Pokemon-mester lesz belole.

Most, hogy kiprobaltam ezt a jatekot, azt kell mondanom: nagyon hianyzott mar valami hasonlo, es nagyon szivesen latnek egy ilyet mondjuk Skyrim verzioban is. A kis vadonjaro is egybol rakattant (illetve persze en is leginkabb az o kedveert jatszom, persze) es hajlando orakat gyalogolni a kisvarosban, csak hogy minel tobb Pokemont szerezhessen, illetve fosztogathassa a PokeStopokat. A kis nyominger.

Az elmult ket napban is fel kellett setalnunk a Bazilikahoz (szerintem ma sem lesz maskeppen), ami a kornyek legjobb lelohelye a jatekban; ezt mostanra egyebkent mar minden helyi arc, illetve turista tudja, de ez minket egyaltalan nem zavar - vegulis ok idovel elmennek, mi maradunk. Az az erzesem, Pikachu itt bujkal valahol a kozelben, es szerintem nem kell mar sok ido hozza, hogy megtalaljuk.

Tojasokat is szereztunk mar egy csomot, es ki kene keltenunk oket, es ehhez is sokat kell gyalogolni, hala az egnek. Rajtam aztan nem fog mulni.

Mert csak hogy ertsd: vegeredmenyben ez a jatek nekem annyi, hogy egyutt vagyok a manocskaval es kint vagyunk a szabadban, es nagyon jol erezzuk magunkat, es azt hiszem ennel tobbet nem is kivanhatnek az eletben.

Az meg, hogy kozben meg nemi kultura is ragad rank a PokeStopoknak koszonhetoen, plusz kurvara megismerjuk a varosunkat, az csak a raadas.

Remelem a kis vadonjaro csak sokara fogja megunni ezt a jatekot; nalam egeszen biztosan eltart ez a baromsag egy darabig. Tudod, milyen geek vagyok.

(Na es aztan mire lecseng ez a jatek, remelem kijon a fantasy verzio is, hehe.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése