Most ez a pálya, ez a vers. Nem mesélem el, és nem magyarázkodom, mert annyi minden van. És ne izgulj, jól vagyok, ez csak olyan artisztikum, baszodalássan.
Én fekszem itt
(Nagy László)
Én fekszem itt a kihűlt földön:
eleven kincse még a nyárnak
vétkek s rossz jelek rohamozva
édes húsomra idejárnak.
Igazán s végleg téged várlak
Érdes tüllben gyere lassúdan,
horzsolj végig s hagyj itt örökre
izzó kikerics-koszorúban.
És most már aztán igazán ősz van, gecik. Már nekem is muszáj észrevennem a lehulló, színes falaveleket. Már nekem is muszáj.
De mondom, jól vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése