Szintet lép, érted. Mint a szerepjátékban.
Csak néha van olyan, hogy egy adott helyen már nincs hová feljebb lépni - olyankor le kell lépni máshová, ahol még a fű is zöldebb. Én most éppen erre készülök.
A mostani melóhelyem gyakorlatilag életemben a második pénzkereső munkahelyem, de igazából az első rendes hely, ahol valaha is dolgoztam. Nehéz is nekem ez az egész macera. Ha nem tudnám száz százalékig biztosan, hogy ezt akarom, nem is vágnék bele. Ha minden jól megy, a jövőben ugyanezt a céges melót fogom tolni, csak több pénzért és jobb körülmények között - ennél többet pedig jelenleg nem is kívánhatnék. (Elvégre az, hogy hajóskapitány legyek a Karib-tengeren, vagy személyi edző Hollywoodban, vagy buddhista szerzetes egy kolostorban, nem reális továbblépési lehetőség. Most még.)
Két új helyen is elindítottam a folyamatokat, most pedig várom, hogy "forduljon a tan kereke", és valahonnan végső választ kapjak. Idén mindenképpen le akarom zárni ezt a váltás dolgot, hogy a jövő évem már az új helyen találjon.
Nem lesz könnyű lelépni az eddig helyről, ami valójában két hely; de én nagy spíler vagyok, megoldom. Nyilván nem fognak egyik helyen sem örülni, és őszintén szólva az én örömöm sem felhőtlen, mert mondom, nincs nekem még ebben gyakorlatom. De fejlődni kell, fejlődni muszáj. Szintet lépni muszáj. Új dolgokat kipróbálni muszáj. Mert az élet célja végső soron az, hogy az ember jól érezze magát és valóra váltsa az álmait, ehhez pedig haladni kell.
Ismered, ugye, a mondást, hogy a problémákat nem lehet azon a tudatszinten megoldani, amin létrehoztuk őket? Hát az álmokat sem lehet azon a szinten valóra váltani, ahol először megálmodtuk őket, hiszen ott csupán álmok. Valósággá majd egy másik szinten válnak. És én most éppen arra a szintre tartok.
Kívánj jó utat nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése