Egyszer Volt

Nyár van, de kurvára, és ilyenkor élni kell. (Télen majd rápihenünk úgyis.)

Úgyhogy a csajommal gondoltunk egyet még májusban, és elzúztunk a VOLT fesztiválra, mert még nem voltunk eleget fiatalok, és ezt szeretjük mindenféle őrült módon pótolni.

Igazából a Sunrise Avenue koncertet néztük ki magunknak, mert megtehetjük, hogy elmegyünk egy zenei fesztiválra egyetlen együttes kedvéért. (A Tankcsapdába is belehallgattunk, ha már ott voltunk, de asszem egyikünknek sem az esete továbbra sem, pedig én például esküszöm, hogy megpróbáltam szeretni.) A koncert kurva jó volt, és nem bántam meg, hogy az utolsó tombolós számra a nyakamba vettem a vörös ribancot, mert elég sokat mutatták a kivetítőn a félkopasz fejét. Szóval epic win.

Ja, egyébként az egészet fel is tolták már a youtube-ra, úgyhogy te is meghallgathatod. Pluszpont, ha kiszúrod a csajomat a végén.

Eredetileg sátorral érkeztünk, mert szerettük volna a fílinget azzal is megfejelni, hogy ott is alszunk, de a már felállított sátorerdőt meglátva egymásra néztünk, és egyértelmű volt, hogy inkább hazavezetek az éjszaka közepén, de itt aludni úgysem fogunk. És nem, nem azért, mert öregek vagyunk már hozzá.

A fesztivál egyébként meglepően európai volt, kultúra meg kőgazdag fiatalok mindenfelé. Voltak arcok, öcsém, a csajommal lelkesen elemeztük is őket megállás nélkül. Nem volt azért idegenbolygó-érzésem, inkább viccesek voltak az emberek, mint gázok. Az ősmagyar-vonal nem képviseltette magát, azok nem tudom hol vannak ilyenkor, biztosan meghúzzák magukat a jurtáikban amíg el nem húz a sok idegenszívű zenekar a drága magyar anyaföldről.

A kártyás fizetési rendszer nagyon állat volt, tényleg, már-már azt éreztem, hogy nem is a saját országomban vagyok. És semmi tömegverekedés, semmi késelés, pedig fogyott a pia meg a drog rendesen, ebben biztos vagyok, de ezek az emberek tényleg azért voltak ott, hogy jól érezék magukat, és úgy látszik, ha nem engedsz be valahová cigókat meg focidrukkereket csőcseléket, akkor nincs balhé, csak a buli. Ezt még végig kéne gondolni egyszer a megfelelő embereknek. Én azt hiszem, végső soron pénz kérdése az egész.

Fogunk még menni ilyen fesztiválokra az kurvaélet, mert én nagyon jól éreztem magam, és szerintem a kis vörös ribanc is. (Ki is néztem gyorsan, hogy a Sabaton meg a Hammerfall mikor jön Magyarországra, hehe. Bár attól félek, hogy a csajom ezekre nem lesz vevő, de majd kap füldugót.) Nekem nem gond vezetni pár órát egy koncertért, aztán meg haza; elvégre többek között éppen azért gyúrok, hogy legyen állóképességem a sok baszáshoz az ilyen akciókhoz. De legközelebb már sátrazni fogunk, mert imádok sátrazni. Ma például lehet, hogy felállítjuk a kertben a sátrunkat és abban alszunk, mert csak.

Na befejeztem a beszámolót. Húzzatok bulizni.

Elvégre még tart a nyár.