Ez most olyan motivációs

Én már novemberben elpucoltam a kertemet, és gondosan az ajtó mellé támasztottam a hólapátot, mert én vagyok a faszagyerek, az élet császára, aki nem fog egyik reggel arra ébredni, hogy a házát belepte a hó és ő nem tud hátravergődni a fészerhez a kurva hólapátért.

Szóval rákészültem, öcsém.

Most december vége van, jelenleg 10 fok van kint, (plusz 10, mielőtt még beszólnál) havat csak akkor láttam eddig, ha bedrogoztam szétszórtam a hintőport a fürdőszobában, tehát kicsit sem vagyok csalódott.

Pedig én úgy rákészültem, de tényleg.

Dressed up, but nowhere to go, vonta meg a vállát az amerikai. Na de majd márciusban, amikor a sok fasz már a kerti bútorokat törölgeti, majd akkor eljön az én időm, meglássátok.

Szóval ebből az egészből azt akarom kihozni, hogy ne legyetek elkeseredve, ha nem jön össze, amit elképzeltetek: van olyan, hogy mindenképpen szívni kell, van olyan, amikor nincs jó döntés, amikor nem lehet megúszni a mindent elárasztó szartengert; és ezt elfogadni is egy hasznos lecke azoknak, akik tudnak tanulni ebből. Akik nem, azok meg csak szenvedjenek. Megérdemlik. Én is megérdemlem.

De ez nem jelenti azt, hogy ne kéne megtennünk mindent, ami csak lehetőségünkben áll - az, hogy néha szívni kell, nem szabad, hogy kifogás legyen minden egyes helyzetre, amikor benne vagyunk a córeszben. Nem, azok a vesztesek, akik állandóan ezzel takaróznak, te pedig nem vagy vesztes, igaz?

Persze, hogy nem vagy. Ez kizárólag elhatározás kérdése, nyugi. Nem kell semminek sem lenned, ha nem akarsz.

Amikor idáig jutottam a gondolatmenetben, eszembe jutott, hogy most pár olyan igazi motivációs dumának kellene következnie, de ez az egész semmit sem ér megfelelő közönség nélkül, úgyhogy felvettem a mackónadrágomat, és felcaplattam a kert végébe, hogy a következő néhány gondolatot osszam meg a kíváncsian nyakukat nyújtogató fácánokkal, illetve a körém gyűlő bágyadt téli őszi legyekkel (ja, megjegyzem ezek a dolgok voltak már a blogomban, és lesznek is; néhány dolgot azonban nem lehet elégszer elismételni):

Először is, az élet túl rövid ahhoz, még mindig túl rövid, hogy olyan dolgokkal töltsük el, amiket nem szeretünk. Egyre több helyen olvasom és hallom ezt, és egyre jobban értem, hogy ez mennyire fontos. Persze, elbaszott közhely, de tényleg annyi ember látná be és alkalmazná, hogy felesleges legyen ezt szajkózni? Én nem ezt látom. Boldogtalanok ezek mind, öcsém.

És már most tudom, hogy ahogyan öregszem (majd egyszer, mert még kurva fiatal vagyok) ezt a gondolatot egyre és egyre jobban meg fogom érteni, és egyre és egyre fontosabb lesz. Amikorra meg majd tényleg megértem, és rémülten próbálom majd meg felnyitni az akkori fiatalok szemét az igazságra - nos, addigra már mindegy lesz nekem, mert szenilis, gatyába szaró vén csóka leszek, aki csak hülyeségeket motyog magában, és már a saját nevére sem emlékszik.

Másodszor, soha ne várj a tökéletes alkalomra. Egyáltalán, semmilyen alkalomra se várj. Csináld most. Ha készülődsz, hogy milyen jó lesz majd, csalódni fogsz. És minél többet vársz, minél többet készülődsz, annál nagyobbat fogsz csalódni. A végén talán el sem indulsz, mert már annyira beleszoksz a rákészülésbe, hogy azzal azonosítod az életed, és a végén már nem is fogsz emlékezni sem arra, hogy mire is készülsz tulajdonképpen.

És különben is, ki a faszom akar úgy élni, hogy csak készül az életre? Ez nem úgy van, mint a sportmeccseken, hogy a rákészüléssel, ráedzéssel töltött idő nem számít bele a meccsidőbe. Itt nem fogsz annál jobban teljesíteni, minél alaposabb vagy, öreg. Nincs tökéletes terv, amit majd a gondos tanulással és gyakorlással töltött évek után lépésről-lépésre valóra váltasz. Az élet az első adandó alkalommal úgy fog seggbe baszni, hogy soha többé nem fogsz tudni sziszegés nélkül leülni sehová.

Mert csak ez az élet van, és csak ez a néhány év, amit ezen a szargolyón tölthetsz. Hogy mivel töltöd, rajtad áll, de sohasem fogod visszakapni azt az időt, amit nem azzal töltöttél, hogy élj. Sohasem fogja senki sem garantálni neked, hogy a rákészüléssel töltött időd majd megtérül. Soha, senki nem fog kárpótolni téged semmiért, amit kihagytál, elszúrtál, elengedtél.

Úgyhogy indulás, te lusta geci.

De most.