Csak hogy tudd, ez egy könyv címe, amit elolvastam még régebben (pedig alapvetően bizalmatlan vagyok az ilyen önsegítő szarságokkal kapcsolatban) és tetszett. Meg is vettem, pedig nekem aztán nem sok ilyen könyvem van. De ez annyira tetszett, hogy alkalmaztam is belőle pár dolgot. Tudom, régebben írtam már erről a témáról (optimalizáció, meg legyél már hasznosabb te fasz, meg ilyenek) többször is, de ma vezetés közben sikerült olyan jól összeszednem a gondolataimat, hogy muszáj leírnom őket, különben.
Szóval ahonnan kiindulunk, az a nincs-rá-időm szöveg, amit annyira szeretünk mondani. Még én is.
Jaj, én annyira szeretném, de nincs időm erre a dologra/erre az emberre, pedig én tényleg annyira de annyira szeretném!
Hazudsz bazdmeg. És a hazugsággal alapvetően nincs bajom, de az ember sose hazudjon önmagának, ez pedig csakis arról szól.
Akkor mondjuk azt, hogy valamire nincs időnk, pedig szeretnénk, ha pontosan tudjuk, hogy az adott dolog fontos lenne, de így akarjuk elaltatni a bűntudatunkat. Mert ha nincs időnk, akkor mi nem is vagyunk hibásak, igaz? Mi szerettük volna, de hát az idő az egy objektív dolog, és ha elfogy elfogy, igaz?
Nem igaz.
A lustasággal és a passzivitással küzdeni kurva nehéz dolog, ezt tudom, de az egyik legelső dolog, amit egy felnőtt embernek meg kell tanulnia, az az, hogy arra szánja az idejét, amire akarja, és semmi másra. Magyarán, hogy tökéletesen ura minden napjának, minden órájának és minden egyes kibaszott percének, és ezeket úgy osztja be, ahogyan az neki tetszik. Mert egy érett, felnőtt emberrel nem megtörténik az idő, nem elszalad mellette - egy valóban felnőtt ember az időben él, még akkor is, ha csak ül és bámul maga elé. Mert ha akkor éppen úgy döntött, hogy időt szán arra, hogy üljön és bambuljon, akkor abban a néhány percben vagy akár órában az a feladata. De azért van így, mert ő úgy döntött.
És ezt ne keverjük össze a lustasággal vagy a passzivitással, még ha ezek a dolgok külsőségekben meg is egyezhetnek néha. Egészen más célzottan pihenni, mint csak úgy baszni a rezet.
Szóval egy felnőtt ember arra szán időt, amire csak akar, és ebben benne van az is, hogy egy felnőtt ember mindenre talál időt, amit tenni akar. És igen, tudom hogy ezt meg kell tanulni, és nem csak megtanulni, de folyamatosan tenni is kell azért, hogy ez így legyen, de a kurva életbe, ezért érdemes kepeszteni, nem?
Hogy az ember elmondhassa, hogy azért tesz valamit, mert az neki valóban fontos, nem pedig azért, mert éppen úgy alakultak számára a körülmények.
És nem akarlak elkeseríteni, de ez még csak a dolog első része. A második rész a prioritásainkról szól.
Mert onnantól fogva, hogy urai vagyunk az időnknek, onnantól fogva felelősek is vagyunk azért, amivel az időnket töltjük. Azt pedig mi választjuk meg, hogy mivel töltjük az időnket, vagyis priorizálunk. És erről a priorizálásról szól az elején említett könyv. Azt írja (dióhéjban) hogy egy ember legfeljebb öt dologgal tud érdemben foglalkozni egyszerre az életben. Ha ennél több dolgot vállal, (és nem szupermen), akkor szarul fognak menni a dolgai. Csak hogy tudd, nekem jelenleg mindössze három dolog fér az életembe, amivel folyamatosan érdemben tudok foglalkozni (család, súlyemelés, munka), ennél több dologgal képtelen lennék normálisan ellenni, pedig tudnék találni még tennivalót, ne izgulj. (Őszinte csodálatom azoknak, akiknek több hobbijuk is van. Biztos jó lehet velük élni.)
A prioritásainkat nyilván nekünk kell meghatároznunk, és ez az a dolog, amiben kíméletlenül őszintének kell lennünk önmagunkkal. Mert az igazság az, hogy nem azok a prioritásaink, amikről azt mondjuk, hogy azok, hanem azok, amikért teszünk is. Tapasztalatom szerint a legtöbb ember kurvára nincs tisztában a saját valódi prioritásaival, mert egész egyszerűen nem ismeri saját magát. És akkor jönnek azok a szövegek, hogy nagyon szeretnék már végre lejárni gyúrni, de egyszerűen nincs rá időm. Hát persze, hogy nincs rá időd bazdmeg. Mert inkább ma is kivered a gép előtt, igaz?
Kurvára legyél magaddal kíméletlen, és tisztázd le, hogy mik számodra a fontos dolgok. Kik számodra a fontos emberek. És mi az, amire tudsz elég időt szánni. És nem csak úgy kutyafuttában, hanem tényleg. És ha nem vagy biztos valamiben, inkább próbáld ki, ez nem verseny és nem vizsga. Ez az élet. A cél még mindig az, hogy boldog legyél, és elárulom, a boldogságod egyik legmarkánsabb része éppen az, hogy ura vagy a saját életednek. Passzívan nem érdemes még boldognak sem lenni, csakis aktívan. A passzív boldogságot el lehet veszíteni; az aktív boldogság mindaddig megmarad, amíg akarod.
Szedd össze te is azt az öt dolgot, amivel foglalkozni szeretnél, amik a te prioritásaid, és kezdd el figyelni magad, hogy tényleg ennek az öt pontnak megfelelően osztod-e be az idődet, és az életedet. A tapasztalat majd helyrerak mindent, meglátod. És ne félj attól, hogy csalódni fogsz magadban. Legalább lehetőséged lesz fejlődni és változni. A cél az, hogy az elképzeléseid és a valóságod összhangba kerüljenek. Lehet, hogy hosszú és kemény menet lesz, mire sikerül, de basszál rá. Csak csináld végig. Különben elbaszod a saját életedet, és mindenki másét is, aki körülötted él.
Kemény vagyok, tudom. De nézd, ha azt várod, hogy én most itt megmondom neked, hogy hogyan csináld, akkor csalódni fogsz. Nem fogom megmondani. Neked kell kitalálni, hogy mit akarsz. Csak azt tartsd észben, hogy a komoly, valamit is érő embereket nem az fogja érdekelni, hogy mit pofázol, hanem hogy mit teszel. És nagyon jól fogják látni, hogy mit teszel, és az alapján fognak megítélni, nem az alapján, amit mondasz.
Hidd el, megéri elindulni azon az úton, ami önmagad gatyába rázásához vezet. És hidd el, hogy önmagunknak nem érdemes hazudni. Másoknak lehet, az le van szarva, de önmagunknak soha. Tudod miért? Azért mert senki más nem tehet értünk annyit, mint önmagunk, ezért önmagunkkal a lehető legjobban kell lenni. Szeretni, tisztelni, becsülni kell önmagunkat, és bíznunk kell magunkban. És erre lehet büszkének lenni. Amíg ez nincs meg, addig mindenki más le van szarva. Nem szabad, hogy bárki olyan fontos legyen, mint önmagunk, amíg fel nem építettük azt, akik lenni szeretnénk. Utána lehet Teréz anyát játszani, de addig tilos.
Ugye milyen jól meg tudom mondani a frankót? Néha még én is elámulok magamon. Mindegy, ezeket a dolgokat azért gondold egyszer végig.
Hidd el, megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése