Azért szeretem a munkámat, mert folyamatosan lehetetlen feladatok elé állítanak benne, a negociáció minden lehetősége nélkül, természetesen. Oldd meg, és kész. De nem, ne csak oldd meg (mert problémamegoldásban kurva jó vagyok és ezt is élvezném a legjobban) hanem úgy oldd meg, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, akkor is, ha az adott helyzet nincs is megírva a nagykönyvben. Akkor úgy oldd meg, mintha.
Most például van egy rakás szarkupac, nem is egy, hanem éppen 125 szép nagy rakás. Mindegyik szarkupacban el van rejtve pár tű, amit ki kell halásznom. És ha megtaláltam őket sem lesz benne semmi örömöm, mert szúrnak, bazdmeg, mert tűk.
Értem én, hogy mit jelent a mondás, hogy tű a szénakazalban, de eszedbe jutott valaha, hogy ugyan mi a fasznak akarna valaki tulajdonképpen megtalálni egy tűt a szénakazalban? És ha elkezded kérdezgetni, hogy tulajdonképpen hogyan került az a tű a szénakazalba, akkor még téged basznak le, hogy mi a szarnak kérdezősködsz annyit, nem kell állandóan felhánytorgatni a régi dolgokat. Találd meg és kész, vagy megnézheted magad.
Ezért én most felöltözöm az alkalomhoz, tudod, megfelelő munkához megfelelő öltözék, veszek egy nagy levegőt, és alámerülök a szarba. Végülis legalább jól megfizetnek érte, nem?
Lehettem volna halász is bazdmeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése