Nem mintha nem tehetném meg, hogy akár mindennap keményen vedeljek (mondjuk amikor nincs nálam a gyerek, mert mégiscsak fenn kell tartani a látszatot) de úgy vedelni, hogy azt a társadalom nem csak elnézi, de teljes szívvel támogatja - öcsém, ezt csak szilveszterkor lehet. Amikor mosolyogva bíztatnak alkoholmérgezésre és az ordítva hányásra, ezt csak itt és csak most. Nagy kincs ez, barátaim, őrizzétek meg ezt a szép és nemes hagyományt.
(Vagy elköltözhetnék mondjuk Írországba, és akkor mindennap szilveszter lenne, csak ahhoz egyelőre még eléggé szeretem a házamat csajomat, hogy ne akarjak eltépni innen a faszba, mint majdnem az összes barátom.)
Nem fogok itt ömlengeni, hogy mennyi fasza dolog történt velem ebben az évben, meg könnybelábadt szemmel felemlegetni a szép dolgokat, mert elhánynám magam, és nem csak attól a pár sörtől, amit bedobtam úgy lájtosan napközben. Aggasztóan rosszul viselem mostanában az alkoholt, pedig régen arról voltam híres, hogy a "srác aki úgy issza a vörösboros kólát mint a vizet", na de azok az idők elmúltak, mikor úgy döntöttem, hogy végre lediplomázok, gyereket csinálok és dolgozni kezdek.
Ha ezt most így visszapörgetem magamban, inkább ittam volna meg még pár hektó vörösboros kólát. Na mindegy.
Szóval most nem azt akarom leírni, hogy mi lesz reményeim szerint a következő évben; azt majd leírom jövőre. Most még idén van, ezért én inkább azt írom le, hogy mi történt velem ebben az évben. Csak felsorolom, nem kell itt ünnepélyeskedni.
Először is sikeresen megtartottam (de még mindig nem nyertem meg) a második feleségemet csajomat. Nem rossz valakitől, aki a vadonból próbál meg nyeregben maradni egy egész nagyváros összes csődörével szemben. Aztán megtartottam (és megnyertem) a gyerekemet, aki ha elég nagy lenne, engem választana a szokásokkal ellentétben, de egyelőre be kell érnünk azzal, hogy minél többet együtt vagyunk. Aztán sikerült megtartanom a házamat, amibe elég munkát beleraktam ahhoz, hogy ne adjam könnyen. Meg nálam volt a lóvé, és akinél a pénz, ugye... Aztán sikeresen elveszítettem a feleségemet, vigye el az ördög áldja meg a jóisten. (Teljesen úgysem veszíthetem el, amíg ő a gyerekem anyja, ugyebár.) Aztán egyre nagyobb súlyokkal edzek, és öregem, hol van még a vége ennek a dolognak. Aztán annyit nyavajogtam azon, hogy bunyózni akarok, hogy most már tovább nem húzhatom ezt sem. Aztán sikerült megtartanom a munkámat, sőt még mindig szeretem, pedig állandóan azt érzem, hogy nem is csinálok semmi hasznos dolgot. (Ne mondj semmit bazdmeg.) Más asszem nem történt ebben az évben, ami említésre méltó, nem mintha mindez nem lett volna elég. Ha mégis kifelejtettem volna valami lényeges dolgot, akkor szarok bele.
Mert végül, de nem utolsósorban, ez az év volt az, amikor végre elkezdtem azt az életet élni, amire mindig is vágytam, évek, vagy talán évtizedek óta - lehet hogy még nem felhőtlen sikertörténet ez az élet, de már elkezdtem, a kurva életbe, és ez átkozottul jó érzés.
És tudod mit?
Most, ahogy ezeket a dolgokat így végignézem, rá kell jönnöm, hogy ennél többet egyetlen év alatt nem is lehetne véghezvinni. Úgyhogy gratulálok, vadonjáró. Végeredményben jó évet zártál; adja az isten, hogy még sok éved legyen egészségben ezen a világon, mielőtt továbbindulnál innen.
És most vedeld magad eszméletlenre, te vén fasz. (Nem, nem fogok nagyon inni ma már, de ez hangzik a legkevésbé szánalmasan a lehetséges befejezések közül.)
Na csá gecik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése