A múltkor éppen el voltam keseredve valamiért, aztán elmentem sétálni a folyópartra a kis vadonjáróval. Megláttam azokat a fákat a folyóparton, amikről még a nagyapám mesélt sokat; mindig elmondta, hogy ezek a fák már akkor itt voltak, amikor ő még meg sem született, mert még az első nagy háború előtt ültették őket.
Eszembe jutott, hogy mióta itt állnak már ezek a fák, és megértettem azt is, hogy ezek a fák még akkor is itt lesznek, amikor én már nem leszek, sőt, amikor már a kis vadonjáró sem lesz. És ettől valamiért hirtelen végtelenül megnyugodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése