2014 van már három napja, ideje nekilátni keményen nyomatni. Összesen három hétig voltam szabadságon, és ugyan el kellett volna mennem valahová az élményért, de azért ez is több volt, mint a semmi. Bár dolgozni még nincs kedvem, de van még három napom, hogy a munkakedvem (is) megjöjjön.
Nem írok én hosszú listát arról, hogy milyen faszaságokat tervezek a következő évre, mert már tavaly megírtam azt a listát. Azt a pár dolgot, amit le akarok zárni még lezárom, aztán jöhetnek az új dolgok.
Be akarom fejezni a lakásom átpakolását, hogy vége teljesen az enyém legyen. Minimalista dizájn marad, mert a minimalizmus rulez. Át akarom pakolni a fészert is végre, és ha ilyen idő marad igazából ezt is megtehetem bármelyik két nap, akár még most télen is. A fészerben is minimalizmus rulez, és akkora örömmel fogom kikúrni az ex-feleségem értelmetlen, használhatalan kacatjait, hogy csak. Kemény menet lesz, de azt is, mint annyi mindent az életben, csak egyszer kell igazán rendberakni.
Le akarom zárni a válásom minden egyes aspektusát is, mind a pénzügyieket, mind az egyebeket, hogy minél előbb házasodhassak újra. Komolyan. A korábbi tanulságokat nem feledve, természetesen. Rövid az élet, az igaz, ehhez képest szeretünk egy hibát többször is elkövetni; én azon leszek, hogy velem ne így legyen.
Akarok bunyózni járni, mert nekem az kell. Része annak, aki én lenni akarok, teccikérteni? Hogy mit fogok csinálni és hol, az meg majd még kiderül.
Akarok egy Facebook-profilt. Tovább nem halogathatom, mert eléggé megcsappant a szociális aktivitásom az utóbbi időben; és úgy érzem éppen ez az, amire most szükségem van. Szocializálódni, öregem. Szocializálódni.
A súlyemelésben nem akarok semmin sem változtatni, maradok az erőedzésnél továbbra is. De erről úgyis írok majd részletesebben a következő edzésnaplóban. (Várod már, mi, gecc?) Annyival edzek csak kevésbé intenzíven, hogy bunyózni tudjak, meg hogy kipróbáljam a HIIT-et. Méghozzá a hátsókertben, mert maradok minimalista, és azzal dolgozom, amim van.
Akarok utazni. Belföld és külföld, de semmi hátizsákos hippibaszargás. Luxus, wellness, és all-inclusive, a kurva életbe. Azért van pénzem, hogy elkúrjam érzéki örömökre, mert egyébként a testi-lelki fejlődésem megvan ingyen is, kösszépen. A jelszó még mindig az, hogy simplify your life; csak azokkal a dolgokkal foglalkozni, amik előre visznek, és amik valóban értékesek - de jelszó az is, hogy live a life worth living. (Igen, jelszavakból kurva jó vagyok, na.)
A munkámban továbbra is a lehető legjobb akarok lenni. Mert kurva jól keresek vele, és mert a sok szarság ellenére is szeretem csinálni, és mert ebben jól érzem magam. Meg milyen arcok vannak már. Biztos lenne még sok más dolog is, amiben jó lennék, meg ahol jó arcokkal lehetek együtt - kell is, hogy legyen más - de most ez van. Ezért most ebben zúzok.
Akarok még új ruhákat is venni. Azt mondják, az, ahogyan öltözöl, kifejezi azt, hogy mit gondolsz magadról. Illetve, ami talán még fontosabb, hogy mennyire becsülöd meg magad. Lehet pofázni arról, hogy a külső nem minden, de jobb, ha az eszedbe vésed: az emberek csakis azt látják belőled, amit mutatsz. Kurvára nem látják az értékes lelkedet, meg a csodálatos álmaidat, meg a tudattalanod ezernyi kincsét; csak azt, ahogyan odaállsz eléjük. A tekinteted, és a ruhád. És hagyjuk a dumát arról, hogy nem engedheted meg magadnak, hogy... de igen, megengedheted. Csak igénytelen vagy. Úgyhogy ne csodálkozz, ha egy darab szarnak néznek. Mire a személyiséged és a viselkedésed szóba jön, tudod, a többi ember már régen elhatározta, hogy mit gondol rólad. Csak mondom.
Ja és ha már a kemény igazságoknál tartunk, van itt még pár belőlük. Hogy miért? Mert ez az elkövetkező év kemény lesz, öcsém. És semmi szükség arra, hogy tovább baszarogjunk. Ideje kemény gyémántgolyókat növeszteni, mert a puhapöcsűeknek itt vége lesz, mint a botnak.
Igen, mert a motivációs beszéd a 2014-es évre a következő:
Elmondom, miről is van itt szó: az emberek, akik körülötted élnek, önző geciládák. Kizárólag azért tűrik el azt, hogy itt szívd az értékes levegőt, mert hasznos vagy nekik valamiért. És jobban is teszed, ha hasznos vagy, mert te is éppen így bánsz a körülötted lévő emberekkel, te sem vagy ezzel másképpen, lásd be.
Jaj, Uram, ments meg engem. Jézus/Buddha/Allah/Rózsaszín unikornis, segíts rajtam!
Do ut des, cserébe én is megteszem neked, amit te kérsz tőlem. Így működik ez.
És sajnos lehetsz akármennyire rendes srác, amennyiben nem ez a szolgáltatásod, elmehetsz a picsába. Ráadásul készülj föl arra is, hogy rendes srácként kizárólag adni fogsz, kapni nem. Mert a többi embert csak addig érdekli, hogy rendes vagy, amíg adsz nekik. Ha elkezdesz finoman az iránt érdeklődni, hogy mi van a viszonzással, elhajtanak a faszba.
És tudod mit? Ne rájuk haragudj ezért. Hanem magadra.
Mert nem vagy tisztában néhány alapvető dologgal. A játékszabályokkal. Az egyik, amit már leírtam korábban: az vagy, amit mutatsz magadból. A belső értékeid senkit sem érdekelnek, amennyiben nem tudod másokra fordítani, sajnálom. Amennyire magadat becsülöd és amennyire magadat meg tudod valósítani, annyit tudsz másokért is tenni. Ne tévesszenek meg a mártírok - már a valódi mártírok. Ők, mielőtt mártírokká váltak volna, kurva sokat dolgoztak magukon. Nem áldozatok voltak, hanem ez volt a végső önmegvalósításuk eszköze. De megnyugtatlak - te nem vagy mártír. Csak szar az önértékelésed, és nincs önbecsülésed.
Önbecsülésed pedig csakis akkor lesz, ha kezdesz valamit magaddal; ha valami olyan dolgot csinálsz, amit valóban értékesnek gondolsz. De ez nem a szolgálat, bazdmeg. Nem szolga vagy. Az, hogy hagyod, hogy mások beléd töröljék a szaros cipőjüket, az nem alkotó tevékenység. A szar lepucolása magadról sem az. És ha azt hiszed, hogy az ájtatos szolgálatod babérokat terem neked bárhol is, kurvára rosszul hiszed. Azon kívül, hogy élő lábtörlő leszel, nem jutsz előbbre. Már a saját életedben. De másoknak sem segítesz ezzel, csak mondom.
Hát eredj, és kezdj magaddal valamit, ami előre visz. És figyelj oda arra, hogy azt mutasd magadból, amit valóban láttatni akarsz. Sajnos az egóddal nehéz lesz, mert az ember már csak olyan, hogy mindent megtesz azért, hogy küzdjön a fejlődés ellen, és újra meg újra visszakaparja magát abba a szarba, amiből egyszer már sikeresen kimászott.
Küzdjél magad ellen és a világ ellen is baszki, küzdjél, és meglátod, a végén te is beérkezel. És akkor majd belátod, hogy mindenben igazam van. Vagy nem látod be. Igazából ez már le van szarva.
Na és most indulás, mutassuk meg a világnak ebben az évben is, hogy miből gyúrtak minket.
Mert ez az év is a vadonjáró éve lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése