Edzésnapló 19.

Na bejárattam az új életmódomat. Volt rá két hetem, de már az első hét végén érezni lehetett, hogy ez kurva jó lesz így.

A heti öt edzésnap maradt, és fog is maradni. Néha megkísért ugyan a testépítők ördöge (vagy mittudomén, hogy van-e ilyen), és elkezdi magyarázni, hogy heti hat napot mégiscsak jobb lenne edzeni, ha már úgysem csinálok mást a gyúráson kívül, de mindig belegondolok, hogy mi a szart edzzek annyit, és a vége mindig az, hogy felesleges lenne. Heti négy napon megcsinálom az öt alapgyakorlatot, mindegyiket kétszer, az ötödik napon meg jöhetnek az extrák, jelenleg szűken nyomás, bicepsz, és állig húzás, amit francia rúddal csinálok, és ami baszottul bedurrantja a trapézizmaimat. Imádom. Olyan gorilla-életérzés, öcsém.

Most pár hónapig ennél maradok, ami a súlyzózást illeti.

Aztán, mivel dagadt geci eléggé endomorf vagyok, muszáj volt végre beraknom kardióedzést is az edzéstervembe életembe, miután végre beláttam, hogy a baszott súlyok emelgetése önmagában nem elég. Futás ugye kizárva (mert csak), úgyhogy kipróbáltam milyen az, ha egész egyszerűen elmegyek mindennap gyalogolni egy bő félórát, erősebb tempóban.

Csinálom ezt most már két hete, és hát, öcsém, ez valami kurva jó. Elhatároztam, hogy meg is tartom ezt a mindennapi extra testmozgást. A következők miatt tetszik annyira: először is, mert égeti a zsírt, nem kurva gyorsan, de pár hónap alatt eléggé látványos hatása lesz, ebben nem kételkedem. Másodszor nem fáraszt el, nem dögleszt ki, mint a futás, és nem szívja el az energiát az izmoktól. Harmadszor nagyon érzem a lábaimon az extra edzést, ruganyosabban, fürgébben tudok mozogni, és erősebbnek érzem magam, anélkül, hogy a guggolásom vagy a deadliftem csökkent volna. Negyedszer pedig mert öcsém, sétálni a vadonban nekem kurva jó érzés.

Úgyhogy ez a séta dolog epic win, és mint mondtam, megtartom.

Azért is kurva jó, mert így legalább nem kell végre azon agyalnom, hogy hova menjek még edzeni; a súlyzózás és a séta együtt az napi minimum másfél óra edzés (ami ráadásul bármikor növelhető, ha van még több időm), ennél hasznosabban pedig sehol sem tudnék edzeni, és most már nem is érzem azt, hogy kéne.

Ja tényleg. Olvastam nemrég a mikroedzésekről; vagyis hogy egy adott napi edzésadag több részre elosztva ugyanolyan hatékony, sok esetben pedig még hatékonyabb, mintha egyben tolná le az ember. Én egy ideje már így edzek, és aláírom, hogy így van. A nem túl magas volumenű, de annál magasabb intenzitású erőedzésnél különösen nem mindegy, hogy reggel a fekvenyomás után rögtön lenyomod-e a deadliftet is, vagy csak este (mielőtt sétálnál egy kurva nagyot). Érted, öcsém. Tudományos dolgok ezek, de azért ki kell próbálni, hogy neked beválik-e, mert az emberi test az továbbra sem egzakt tudomány. Én szeretem legalább kétfelé szétszedni az edzésadagot, ha meg otthon vagyok egész nap, akkor akár négyfelé is, ha van annyi gyakorlatom aznapra. Zsírégetés szempontjából is jó, meg tényleg azt látom, hogy nagyobb lendülettel tudok így edzeni.

Ami a kajálást illeti, az elmúlt két hétben erősen visszavettem a szénhidrát fogyasztásomat, próbaképpen, tapasztalataim pedig a következőek: először is rá kellett jönnöm, hogy nekem kurva könnyű keveset enni. Tényleg. Simán éhen is tudnám dögleszteni magam, ha akarnám. Nem hiányzott a kaja, sem a kajálás maga, és fehérjealapúan zabálni is elég könnyű nekem. Viszont az izmaimból hamar el is illant a glikogén kraft, úgyhogy visszatértem a több szénhidráthoz - én nem ettől, és nem így leszek szálkásabb, az kurvaélet.

Hogy mitől, azt még nem tudom, de inkább az erő, mint a felkérés a Calvin Klein-tól hogy legyek én az új fehérneműmodelljük.

Azért a kajára továbbra is jobban odafigyelek, ezt az egyet viszem tovább az elmúlt két hétből. A plusz sétáktól így is, úgy is szálkásabb leszek, az erőedzést viszont nem lehet megfelelő kalóriabevétel nélkül csinálni. Igen, tisztában vagyok vele, hogy a testépítésben a szálkásítás természetes velejárója a kisebb súlyokkal való edzés, de én meg előbb halnék meg, minthogy akár öt kilóval is visszavegyek abból, amit eddig elértem.

(Erről jut eszembe, a webes gecik még mindig nem szállították a 25 kilós tárcsáimat. Lassan be fogok pöccenni.)

Szóval erre a szálkásítás témára majd még visszatérek akkor, ha már hármakat nyomogatok kilóötvenből fekve, meg kettő mázsákat kapkodok fel a földről. Addig inkább csak pakolom tovább magamra az izmot, és inkább gyalogolok, mint egy vadonjáró csóringer hobbit.

Még jó hogy ilyen kurva sok időm van elszórakozni azzal, hogy mitől is leszek igazi kigyúrt állat.