Ez már így marad

...amikor felébredtem, először azt hittem, szakad az eső odakint, és az veri az ablakot ilyen dühödten. De nem. Megint egy kurva hóvihar. Már beletörődtem, hogy ez a nyár kicsit hidegebb lehet, mint az eddigiek.

Valakinek, valahol kiváló humorérzéke van. Globális felmelegedés a faszom. Ez már tiszta amerika, legalábbis az a része, ahol én éltem egy darabig, ott is áprilisig 'szott nagy hó volt. Igaz, hogy ott utána beütött a kánikula egyből. Itt meg már nem is olyan biztos, hogy idén egyáltalán lesz nyár.

Én már beleéltem magam, hogy marad a Szibéria-életérzés. Csak magamban átkereszteltem Kanada-életérzésre, az jobban tetszik, meg egy időben komolyan agyaltam rajta, hogy odaköltözöm valami tanyára a semmi közepén. Na most majdnem olyan itt is. De nem panaszkodom. Fám van elég, a téligumit még nem cseréltettem le mint a sok lúzer, meleg ruhám van, edzeni minden körülmények között tudok, a többi meg le van szarva.

Ha meg strandolni akarok, majd elrepülök délre valami tengerhez, de úgyis annyira megszeretem idővel a havat, hogy majd fürdök abban, gecik!

És növesztek szakállat, olyat, amilyenről legutóbb írtam, és kicsit kibővítem a ruhatáramat (ez nagyrészt a te dolgod lesz, ribanc), hogy legyen elég téli cuccom. Meg sok kockás ingem. És asszem felcsapok kanadai-magyar favágónak, fa van itt elég, a kanadai időjárás már megvan, nem is kell messzire mennem, ha dolgozóba indulok. Csak átgyalogolok ide a völgy túloldalára, és elkezdem kopasztani a hegyet egy baltával. Pár év alatt végeznék is.

A tökéletes élet, baszod.