Amikor lever a vírus

Bármelyik más héten jobb lett volna betegnek lenni. Ezért aztán ezen a héten lettem beteg. Jól megbecsülöm ezeket a napokat, mert egyébként ritkán szoktam lázasan feküdni, fájdalomtól lüktető testtel, utálva az egész világot. Néha kell ez is, nem? De komolyan, még az ágyból kikelni és hugyozni menni is egy kihívás.

Mondjuk én szeretem a kihívásokat, úgy emlékszem, de ezt most szívesen elcserélném valami másra.

Ez lett volna az a hét, amikor mindennap együtt vagyok a csajommal. Eddig még nem volt ilyen. (Viszont lesz még, csak hogy tudd.) Nem jött össze. A bolond ribanc persze azonnal kizúzott hozzám ide a vadonba amikor megtudta, hogy beteg vagyok, de nem ülhet itt mellettem minden nap, mert neki is van élete. Meg jelen állapotomban nem is venné sok hasznomat, mert a nyavajgáson kívül most sok minden másra nem vagyok képes.

Nem baj, kicsit kiélvezem még nagy lófaszt élvezem hogy semmit sem kell csinálnom, és milyen jó lenne, ha így lenne, de persze nem így van. Én még szabadságot sem vehetek ki, mert az én betegségem/szabadságom kurvára nem érdekli azokat, akikkel együtt dolgozom. Komolyan, gyakorlatilag tűzoltó vagyok, csak én nem vízzel, hanem telefonhívásokkal és e-mailokkal oltom a képletes tüzeket, viszont nekem is azonnal kell, mindig mindent és mindenáron, mert különben. Különben összedől ez a kurva világ, vagy nem tudom, mi lesz. (Komolyan, egyszer kedvem lenne kipróbálni.)

Viszont jobban vagyok, mint tegnap voltam, és ez önmagában sem semmi. Tegnap amúgy az éjszakai hánykolódásaim közepén megfordult a fejemben, hogyha ennél is rossszabbul lennék, azt már nem tudnám elviselni, de ez csak picsogás, természetesen. Ellenben nem reklamálok azért, hogy nem kell a tegnapinál is szarabbul éreznem magam.

Na, rinya vége. A libidóm nulla, úgyhogy a macsó üzemmódra még várni kell, de tudom, hogy nagyon jó lesz a betegség után újjászületni.

Talán ezért is kell néha, hogy ilyen kibaszottul szarul legyek.