Egy kis szociológia vazze

Azt hiszem, találtam egy kurva jó kiskaput arra, hogy az embert ne basztathassa senki a családalapítással/gyerekgyártással/társadalmi masszába való agyatlan beolvadással kapcsolatban.

Ugye érted, már meséltem erről - a kényszer arról szól, hogy házasodj meg, és szülj/csinálj egy valag gyereket, aztán ültesd őket a tévé elé nevelgesd őket, közben meg dolgozz, keress sok pénzt, vegyél házat meg autókat kábé ötévente, emellett ha nő vagy esetleg varrjál, meg zúzd a házimunkát egész héten folyamatosan, ha férfi vagy nézhetsz meccset, meg járhatsz sörözni a haverokkal. Én nem is tudom, belefér-e még más is, de asszem nagyjából ennyi a történet, többre úgysincs idő, meg energia. És ez így kurva könnyű is, hát persze, belátom én, mert ezt aztán meg nem szólhatja senki. Ennél nem is vár el senki többet. Ez már elég ahhoz, hogy az ember kitegye a kirakatba az életét és büszkén vigyorogjon, hogy hát én is megcsináltam, ez az élet, ez van, de legalább átlagos vagyok, legalább. A többiek meg bólogatnak és egyetértenek, hogy hát igen, ez az élet, ennyi fér bele, mit csináljunk. Ráadásul a társadalmi összhangot erősítendő össze is lehet járogatni a sok hasonló baszarékkal díszpolgárral, és lehet egymást támogatni.

A még gyermektelenek eljárogathatnak a már gyerekesekhez, hogy dermedt mosollyal figyeljék, amit Pistike összehányja a szőnyeget, Luca érthetetlenül magyaráz folyamatosan 24/7-ben, Hangácska pedig rezzenéstelen arccal hintáztatja a felsőtestét - ő különleges gyerek, egyáltalán nem autista. A még gyermektelenek ilyenkor pár napig még verítékben fürödve, artikulálatlan üvöltéssel riadnak az éjszaka közepén, de aztán a (ekkor még) lelkes kúrásokból előbb-utóbb összejön az a rohadt első kölyök.

Az egygyerekesek ezután eljárnak a többgyerekesekhez, hogy belehergeljék magukat lássák, milyen szép dolog is a nagycsalád, meg hát az a végső cél (endlösung) ugyebár, mert egy gyerek nem gyerek, kettő gyereknél meg már nem annyival több a három, úgyhogy minek is megállni? Utána meg már megszokásból mindig kell legalább egy újszülött a háznál, mert úgy vagyunk berendezkedve, tehát folytassuk a már bejáratott módon, amíg csak bírjuk pénzzel meg erővel. Apuka majd dolgozik még keményebben, anyuka meg, hát, ő anyuka.

Aztán végre úgy három gyerek körül (ház, kocsi, legújabb okostelefon is megvan) már meg lehet nyugodni, csökken a nyomás, a társadalom és a jóistenke jótékony mosollyal figyeli gyermekeink cseperedését. Most már csak azt a pár évet kell lenyomni a nyugdíjig, és egyengetni a srácok útját, mert anya csak egy van, apa csak egy van.

És amint a gyerekek ivarérettek lesznek, no nem biológiai, hanem társadalmi értelemben, elkezdeni, majd fokozatosan erősíteni azt a bizonyos nyomást - házasodj meg, csinálj gyereket, vegyél házat, autót, dolgozz, éppen ahogyan én.

Nem, sajnos még mindig nincs gyerek, pedig úgy unokáznék már. Ez a Jancsi rendes fiúnak tűnik, gondoltatok már arra, hogy...? Jaj, édes lányom, éppen ma találkoztam azzal az Ancsa kislánnyal, tudod, annyi idős mint te, és már a harmadikkal terhes... Ádámkám, ő az új barátnőd? Nagyon helyes lány, igazi asszonykának való...

És nincs könnyebb dolog a világon mint egy jó mintát követni, nem igaz? És ugye nincs nagyobb boldogság, mint továbbadni azt, ami jó, ami működik, és boldogságtól párás szemmel tekinteni a jövőbe, hogy ez így lesz, amíg világ a világ?

Na de mondom, találtam egy kurva jó módszert arra, hogy kiléphess ebből. Ha nő vagy - keríts egy jó génállományú csávót és csináltasd fel vele magad. Semmi házasság, meg elköteleződés, csak tárazd be a spermáját, szüld meg a gyereket, és neveld fel egyedül. Add neki a saját vezetéknevedet, és élvezd ki a viszolygást, meg a borzongással vegyes döbbenetet, ami ettől fogva körülvesz a családban/baráti társaságban/bárhol ahol kiderül, hogy te bizony egy egyedülálló anya vagy, és ennek ellenére nem érzed utolsó riherongy páriának magad.

(Ja, a konzervatívabbak mindenképpen házasodjanak is meg a szülés előtt, de csak pár hónapra, aztán a válással vihetik a csávó fele pénzét is, ennek vannak előnyei a leányanyasághoz képest, mondjuk a komplikáció is lényegesen több, de ki nem szarja le, a cél szentesíti az eszközt.)

Namost férfiaknál jóval összetettebb a helyzet. Az egyedülálló, állandóan gyerekes apukák még valóságos pionyírok ebben a társadalomban (a gyermek kihordójának halála/teljes meghülyülése/külföldre szeretővel lelépése az nem számít ebben az esetben), úgyhogy ne is erre építsünk, ha biztosra akarunk menni.

A génállományt sem érdemes nagyon nézegetni, ha fiúnk születik, elég ha okos (és sajnos vagy nem sajnos csak annyi esze lesz kábé mint nekünk), ha lányunk, elég ha okos és tud verekedni (megint csak magunkra számíthatunk ebben is). Úgyhogy a spermakeltető személye tulajdonképpen mindegy is, úgyis csak a gyerek a lényeg, bár állítólag a széles csípő jobb mint a keskeny, viszont ebben statisztika azt hiszem nem áll rendelkezésre. Ja, és férfitársaim: a nagy mellek nem alkalmasabbak a szoptatásra, ez viszont tutkó. Szexre lehet hogy jobb, de később inkább csak állandóan útban van.

Szóval a házasság még mindig biztosabb, mert úgy a legkönnyebb gyereket csinálni - a nők hajlamosak lelépni egy idő után, ha nem veszed el őket, viszont állandóan gumi nélkül dugnál, és multivitaminra cseréled a fogamzásgátlójukat. Ezt azért észre szokták venni idővel, és akkor baszhatod.

Na, de folytatom - házasodj meg, csinálj gyereket, aztán válj el. Ha ragaszkodsz a szingli apuka szerephez, várjál pár évet a válással, aztán fogadj egy jó ügyvédet, és egészen jó esélyeid lesznek arra, hogy megtarthasd a gyerekedet - ha mégsem, akkor sem vesztettél semmit, vasárnapi apuka leszel, de legalább megpróbáltad. Nem te leszel az úttörők egyike, aki egyedül nevel gyereket, mos, vasal, takarít, főz, zoknit stoppol (és nem özvegy), de még mindig jobb, mintha buzi lennél, mert úgy még próbababát sem adnak a kezedbe, nemhogy igazi gyereket.

Akárhogy is, de eljutottál a végeredményhez: van egy gyereked, akit egyedül nevelsz/átveszel hétvégén valamelyik játszótéren. Na, ezzel már lehet valamit kezdeni. Törvényenkívüli lettél. A társadalom számkivetettje. Gratulálok. Tudod, ez sok nehézséggel jár, de egyvalamit sosem fogsz érezni: a szíved mélyén azt a görcsös nyomást, hogy mégsincs ez így jól, hogy csak úgy szó nélkül beálltál a sorba és csak úgy telnek a napjaid minden öröm nélkül, egyik év a másik után, jaj, Lajoskra már iskolás, a Nóri már érettségizik, Koppányka meg már járóbiciklivel száguldozik a grundon...

Lesz neked helyette más szar, ne izgulj, de ha jól csinálod, végig halálosan jól fogsz szórakozni: csak járj sokat társaságba/családba/random rendezvényekre, és nyugodtan dobd be bármelyik családos beszélgetés közepébe, hogy hát igen, fölcsináltam azt a büdös kurvát/fölcsinált az a rohadt fasz aztán most itt vagyok a gyerekkel... a siker garantált. Én csak tudom. Mivel mostanra a korosztályod/barátaid/munkatársaid mind gyerekesek, vagy még több gyerekesek, akik élik a kis jól bejáratott, unalmas, boldogtalan életüket, ezzel villámgyorsan le is lehet dermeszetni őket. Ha szerencséd van, páran éppen tőled kapnak ihletet arra, hogy szétrobbantsák azt a remegő szarkupachoz hasonlatos, kifelé rózsaszín festékkel lekent halmot, ami az életük.

Tegyél jót az emberekel, ha már ezt az utat választottad, a világért se legyél önző. Abban nincs semmi móka.

És legfőképpen figyelj oda azokra, akik valóban boldogok házasként, gyerekkel. Akik úgy tudnak akár több gyereket is felnevelni, hogy valóban megtalálják benne magukat, és valóban van bennük elég szeretet ehhez az egészhez, valóban átmentek már sok szarságon és mégis azt az életet választották, nem azért, mert ezt kényszerítették rájuk, hanem mert ők maguk ezt választották. Nem lesznek sokan, de ők lesznek a legjobb barátaid. Mert ők megértenek, ők átlátnak azon a felforgató, lázító, anarchista kis játékon, amit játszol, megértik azt, hogy ki vagy te valójában, hogy miért létezel, és hogy miért olyan átkozottul fontos ez az egész. Ők mindig szívesen látnak maguknál, akár a félárva gyerekeddel, akár nélküle, akár a barátoddal/barátnőddel, akár azzal a kis thai kurvával akit aznap este ismertél meg a masszázsszalonban - náluk mindig otthon érezheted magad.

Azt hiszem, ha valakik, akkor ők lehetnének valóban jó minta egy társadalomban, kár, hogy olyan kurva kevesen vannak, és veled együtt általában ők is leszarják ezt az egész ideális társadalom dolgot.

De mindegy is. Annyira mégsem fontos ez az egész. Ami meg engem illet, én egyszer úgyis kiderítem, hogyan kell ezt a család dolgot igazán jól csinálni.

Valahol, valakivel, valamikor.