Mutasd meg, ki vagy

Nagyon ritkán van olyan pillanat az ember életében, amikor világosan láthatja, hogy az a döntés, amit éppen hozni készül, az egész hátralévő életére hatással lesz.

Még ritkábban van olyan pillanat az ember életében, amikor azt is tisztán látja, hogy a két döntés közül melyik merre viszi majd tovább.

Nekem nemrégen volt egy ilyen pillanatom, és el akarom mesélni, mert ilyen még sohasem történt velem. Érzem, hogy az öreg keze keményen benne van a dologban. Múltkor kérdeztem tőle és most válaszolt. Természetesen nem lepett meg a válasszal, de kellett hallanom.

Azt mondta nekem, hogy mutassam meg neki, hogy ki vagyok, és az lehetek.

Egy céges konferencián voltam a csajommal. Keményen toltuk, és ezt nem a munkára értem, azt hiszem voltak olyan pillanatok amikor annyi alkohol volt bennem hogy azt sem tudtam hol vagyok, szerencsére a humorom még ilyenkor is jó, valószínűleg ezért szeretnek még mindig annyian, mert lehetnék részegen egy verekedős faszkalap is, de nem vagyok. Az józanul vagyok.

Szóval második este táncoltunk, de én már eléggé kész voltam, úgyhogy mondtam a csajomnak hogy tőlem egy cigit még elszívhat, de aztán megyünk szobára. Én el is indultam föl, ő meg eltántorgott a kijárathoz cigizni. Fölmentem, és zúgó fejjel az ágyra dőltem, és vártam.

És vártam.

Kurva szarul voltam, és tudtam, hogyha nem csinálok most valamit, elalszom. A csaj meg sehol. Nézem a telefonomat, hátha hívott, vagy írt. Semmi. Mondom, mi a fasz, máris lecserélt egy másik faszira? Megmostam a fogam, és közben agyaltam. Hol a tökömbe lehet ez a kis ribanc? Nem találja a szobánkat mert annyira be van baszva? Simán csak jól érzi magát valahol, nélkülem, miközben én rá várok? Vagy tényleg lenyúlta valami csávó, aki egész este csak a lehetőséget várta, meg hogy végre a gonosz kopasz ne legyen ott a közelben?

Nem volt jó érzés, elhiheted.

Aztán kaptam egy sms-t. Csak reméltem, hogy a csajtól. Igen, ő volt az. "Táncoljunk méééééég:)", ezt írta. Eszem-faszom megáll ettől a nőtől, komolyan. Először vigyorogtam, aztán húztam a számat. Megmondtam neki, hogy fáradt vagyok, le akarok feküdni (vele, nem mellékesen) mert különben holnap nagyon szar lesz, mert korán kell kelnünk. Már így is elég szar. Pipa voltam rá, na.

És ahogyan ott hevertem az ágyon egyszál faszban, megtörtént.

Éreztem, hogy most döntenem kell, és ez valamiért végtelenül fontos. Én is be voltam kúrva, félreértés ne essék, és ugye ez kedvez a misztikus élményeknek, de ez akkoris az volt, akárki akármit mond.

Tisztán láttam, hogy itt most két lehetőségem van, és mind a kettő másfelé fog vinni. Engem, és minket. Mert ez a kettő most már egy és ugyanaz, tetszik vagy nem, kiscsaj. Illetve akkor nem volt ugyanaz, de most már igen, mert én azt választottam.

Szóval el kellett döntenem, hogy vagy maradok itt a szobában, és rinyálok magamban mint egy picsa, és besértődök, és morgok, és játszom a szegény szerencsétlen áldozatot, és csak várok, passzívan, és haragszom arra a nőre, akit szeretek, mint a régi gyűlölt önmagam, vagy pedig felöltözöm, lemegyek és megkeresem azt a mattrészeg kis ribancot, és megmutatom neki ki az igazi férfi, mert ő az én csajom, és ha az én csajom táncolni akar, akkor bazmeg az én csajom táncolni fog, de velem, és ha akárki mást meglátok amint megpróbálja lenyúlni, hát betöröm a pofáját. Ja, meg eltöröm a két lábát, és aztán ráüvöltök hogy most táncolj a csajommal bazmeg, és talán még meg is taposom a fejét, bár az talán már túlzás volna, ugye? Ugye?

És egy pillanatig csak lebegtem ott a két döntés, a két világ, a két jövő, a két valóság között. Egyetlen pillanatig olyan volt, mintha megdermedt volna a világmindenség.

Aztán felugrottam az ágyról, felöltöztem, és elszánt pofával megindultam lefelé. Igen, sejtheted. Döntöttem. Lezúztam a dizsibe, feltéptem az ajtót, és felkészültem arra, hogy most embert ölök. Szerencsére nem így történt. Mert azonnal elém libbent vigyorogva az én gyönyörű tündérem, és én olyan szépnek láttam, mint addig még soha, és megölelt, és megcsókolt, és el sem engedett, és én abban a pillanatban lenyugodtam. Persze elmondtam neki, hogy zabos vagyok rá, ő meg nem győzött bocsánatot kérni. Mert szeret. Mert fontos vagyok neki. A legfontosabb a világon. És utána még egy kurva jót buliztunk. Az a csávó meg, aki rémülten elmenekült a csajom mellől, amikor én berontottam, nem különösebben érdekel. Tudom hogy félelmetes vagyok dühösen, mondták már sokan. Nekem elég volt, hogy láttam, hogyan menti a nyomorult életét. Komolyan, majdnem elröhögtem magam. Meg a csajom is.

Hát ennyi volt a történet.

És azóta sem érdekel, mi történt volna akkor, ha nem így döntök.