Nem? Bazd meg, akkor is leírom. Mert újév van. Igen, köcsög, képzeld rájöttem, mert mostanra kijózanodtam, és még több száz napig új év lesz, tehát ez a tizenegy nap nem számít, nekem most van újév, ha úgy akarom.
Na szóval. A legutóbbi bejegyzésben csak örömködtem, most lássuk a sivár valóságot. A kis vadonjáróval kettesben fogjuk tolni, mint eddig, csak kicsit másképpen.* Ez jó. Azért jó, mert éppen eléggé felnőttem már ahhoz (hála érte az elmúlt kemény éveknek), hogy végre önmagam lehessek.
Van ez a szöveg, hogy "it's not about finding out who you are it's about creating who you are". Ez nemrégen fejbekúrt, nagyon. Mert igaz. Nem tehetek róla, de nem hiszek abban, hogy valamilyennek megcsináltak, azt kész, annyi, eszed nem eszed az van. Megcsinálom én magam, olyannak amilyennek akarom. Majd nehéz lesz, és? Mindig nehéz, akkor is, ha nem csinálok semmit. Akkor már legyen úgy nehéz, hogy közben arra megyek, amerre én akarok.
Minden nehézség kihívás. Minden kihívás egy újabb alkalom, hogy különb lehessek, mint előtte voltam. Akkor meg mi a francnak választanám a könnyebb utat? Az nem a Vadonjáró volna. És azért nem, mert így akarom.
Hogy ki tart velem az úton, az meg mindenkinek a maga döntése kell, hogy legyen. A kis vadonjáró velem jön, mert
Ne is kepessz, kiscsaj, mert ha velem maradsz, olyat látsz amit eddig még soha. És jó lesz, hidd el. Kibaszottul jó.
Ennyi tervem van erre az évre, de azt hiszem ez éppen elég is lesz. Végülis megvan, merre tartok, és megvan, hogy kikkel. Pénz is van az utazásra. Akkor meg mi kéne még? A többit leszarom. Meg tudod, sohasem az a lényeg, hova érünk az út végén. Maga az utazás a létező legnagyobb kaland.
Úgyhogy indulás.
*Tényleg ketten, egyéb csatolmányokat jogilag és pénzügyileg végleg leválasztva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése