Az idei tél mottója

Az a bizonyos párbeszéd a következőképpen zajlott:

"- Na ez az idő ez komoly...csaknem semmi hőingadozás nem lesz, állandóan 0 fok körüli hőmérséklet éjjel-nappal, hó meg egy szem se.

- Hát kicsim, de majd baszunk nagyokat."

Ennyit erről. Már amikor elhangzott, pontosan tudtam, hogy ez lesz az idei tél mottója. Mert hó nincs, téli hangulat nincs, most is ülök itt a ragyogó napsütésben és mennék erdőt járni, ha nem fújna az a kurva szél, meg ha nem lenne olyan kurva lusta a kölyköm.

De legalább a bunyóra rá lehet venni a kis szumóst. Ma rávezetésképpen a bukfenceket, gurulásokat gyakoroltuk egy szivacson, és meg vagyok elégedve a kis vadonjáróval, mert nagyon ügyes - még a klasszikus harcművészbukfenc is megy neki. Én viszont az első után majdnem el is hánytam magam, úgyhogy tudomásul kellett vennem, hogy kijöttem a gyakorlatból, pedig valaha régen ebben is én voltam a májergyerek. El is gondolkoztam azon, hogy nem-e valami földharcos szarsággal kéne kezdenem, de aztán eszembe jutott az érzés, amikor tiszta erőből pofánverek valakit, és rádöbbentem, hogy a földharc ráér.

Előbb verekszünk bazdmeg. A gyerekemre is ráfér már pár nagyobb saller, és inkább más gyerektől kapjon, mint tőlem.

Egyébként meg most legszívesebben mégsem erdőt járnék, hanem egy kurva nagy jacuzziban fetrengenék, kellemes alkoholmámorban. Szerencsére ez két nap múlva elkerülhetetlenül be fog következni a cégnek köszönhetően, addig is marad a rákészülés, meg a rendhagyó tél lehető legteljesebb kiélvezése. Amivel kapcsolatban egyetlen rossz szavam sem lehet.

És vasárnap van és kora délután, hát dögöljünk és henyéljünk. Mert ilyenkor kötelező.