It's party time

Eredetileg úgy képzeltem el ezt az egyedül élést, hogy akkor most aztán edzés, buli, hesszelés orrba-szájba, és kurva sok alvás, hogy legyen energiám is az ordas nagy bulikhoz. Meg a melóhoz, mert majd végre arra is lesz elég időm. Ja, és állandóan találkozom majd haverokkal, barátokkal, meg sokat leszek a másik családommal is.

Hát egyelőre egy kicsit másképpen néz ki a dolog. Hiába, még szokni kell az új életemet. Bele kell tanulni.

Ma például reggel még le akartam volna kaszálni a füvet, (most elképzelted, ugye, hogy mogorva, borostás arccal kifenem a kaszát a sufniban, majd a reggeli nap fényében olajosan megcsillanó izmokkal kimegyek a kertbe, és öles lendítésekkel szaggatom a füvet? Nem, nem akarlak elkeseríteni, de nincs kaszám. Motoros fűkasza van. Nem olyan macsó, de gyorsabb, sokkal) de aztán inkább letoltam rendesen az egész edzésemet, mert ki tudja, mit hoz a délután. Fűkaszálás tehát mára elmaradt, és baszki legközelebb jövő csütörtökön lesz időm arra, hogy bepótoljam. Kemény.

Ezt persze nem panaszképpen mondom. Tudok élni, akarok is, és mostanában össze is jött nekem kurvára az élet. Na jó, kivéve hogy egy luxusterepjáró bedarálta a hátsó lökhárítómat, de én vagyok a hülye, minek járok műanyag autóval. (Viszont könnyű volt megragasztani, és azóta senki sem meri megkockáztatni velem az ütközést, mert kurvára látszik, hogy nekem már nincs vesztenivalóm.)

Ma este céges buli, nem is alszom itthon, aztán hétvégén sátorozás, végre, és szarvaspörköltet fogok főzni, meg vedelni fogok néhány válogatott céges arccal (pofátlanul szelektáltunk a kollégák között, de ez van, a természetes kiválasztódás itt is érvényesül) és a csajommal fogok aludni két éjszakán is, ami nagyjából azzal egyenértékű, hogy... a faszom tudja, na, de kibaszottul boldog vagyok ettől, ennyi a lényeg. Most mindennél jobban vágyom erre úgy kábé életem végéig.

Nagyon azért nem csaphatom szét magam egyik napon sem sajnos, mert az alvás még mindig hiányzik hozzá, és jó lenne már valamikor csak úgy lenni is, de ez sem most lesz. Ünnepelnivalóm is lenne bőven, de azért még megvárom a papírokat, mert csak az a biztos, ami le van írva és mindenki alá is írta, akinek kell. Szóval a nyugodt zen életérzés az még várhat, annak is eljön majd az ideje. Sör bekészítve, nyugágy megvan, idő remek, úgyhogy majd egyszer.

Most viszont - most keményen odabaszunk a bulinak, öcsém.