Emlékszem, régen a suliban mindig azt kérdezgették tőlem, hogy mi a faszért nem növesztem meg a hajam? Akkor még volt egy csomó, sűrű is volt, vastagszálú is volt, nem is tudtam belőni sohasem, csak ipari mennyiségű zselével, különben állt szerteszét, mint a herripotternek (nem ez volt az egyetlen hasonlóság, csak hogy tudd). Azért elbaszakodtam vele pár évig, mire rájöttem, hogy tényleg, akár meg is növeszthetném, hátha. Meg akkoriban úgy képzeltem el magam, úgy álmodtam meg magam, hogy én vagyok a hosszú hajú, kigyúrt vadonjáró, és mivel mindig olyan álom-valóraváltós típus voltam, nekiálltam ezt az álmot is valóra váltani. Végülis a gyúrás bejött. Voltak ideáljaim. Próbálkoztam.
Hát nagyjából két évig bírtam, mert lehet, hogy a rövid haj macera, és folyton állítgatni kell, hogy valahogyan álljon, de a hosszú haj rosszabb. Azt meg mosni kell. Állandóan leizzadtam az edzések alatt (akkoriban a gyúráson kívül toltam a kick-bokszot, meg a judót), és csak hogy tudd, a hosszú hajat is be kell ám állítani és
Végül levágattam a faszba, éppen akkor, amikor a szememet műtötték, és otthon hevertem egy hetet. Addigra már minden bajom volt a hosszú hajjal, meg éppen akkor kezdtem el kurvára kopaszodni is. Még nem látszott, de már sejteni azt lehetett. Kurva genetika, meg az a baszott sok tesztoszteron, ami bennem van. Akkor nem örültem neki. Előbb csak rövid kefehajra váltottam, aztán elkezdtem nyírni magamnak géppel, rövidre, egyre rövidebbre. Egy dolgot már az elején eldöntöttem, hogy küzdeni, azt nem fogok a kopaszodás ellen, és nem fogom titkolni se.
Aztán egyszer arra gondoltam, kipróbálom milyen ha teljesen leborotválom. Először furcsa volt, de kurva könnyű volt megszokni. Ennél nincs kényelmesebb dolog a világon. A séróbelövés a múlté, hajat mosni és szárítani nem kell, és mekkora már, hogy olyan mercis köcsögnek nézek ki, főleg bőrdzsekiben. Tudod, van akinek ez sikerélmény, ha bunkónak nézik. Mindenesetre jelentősen férfibbnak érzem magam, mint hosszú hajjal (ráadásul olvasás közben állandóan az arcomba hullott a hajam úgyhogy volt ilyen basz, amit beleraktam és akkor nem hullott, nem hajcsat, nem hajrács, hanem mittudomén mi a szar, de érted, férfi létemre ilyet bazmeg). Nem mintha a hajon múlna a macsóság, de nekem jobb így.
És végül nem bántam meg, hogy kopaszodni kezdtem. Most már örülök neki. Lehetnék impotens is, tudod, és azért ez mennyivel jobb már. Néha még álmodok azzal, hogy megvan az összes hajam, és hosszú, de amikor felébredek, mindig megkönnyebbülök, ha meglátom magam a tükörben és az a ronda, kopasz köcsög néz velem farkasszemet, akit este is láttam a fogmosásnál.
Így szeretem magam.
Ilyen tökéletlenül, baszod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése