És leesett az első hó már megint

A már megintet azt úgy értem, hogy már megint itt a tél, öcsém.

Nem tudom minek, hiszen tavaly is volt már tél például, meg tavalyelőtt is. A lényeg, hogy tegnap végig esett a hó ugyan napközben, de rögtön el is olvadt, éjszaka viszont úgy döntött, hogy bekeményít a gecibe, így reggelre rendesen behavazódtam. Most is olvad persze, mert nincs annyira hideg, de akkor is szép mennyiség leesett az éjszaka (és esik azóta is váltakozó erősséggel). Szerencsére ma nem kell mennem sehova, holnap is csak vásárolni és a manócskáért, aztán hétvégén szerintem megint sehova, legalábbis kocsival. Sétálni is csak akkor, ha nem lesz nagy sár.

Azt nem tudom, fogunk-e tudni szánkózni, az majd kiderül a hétvégére. Jó lenne, ha nem csak ez a szottyos latyak lenne, hanem normális hó is, olyankor egészen el tudom viselni a telet. Egyébként marad a velnesz, meg a sok forró tea, meg a gépezés.

Egyébként kicsit taknyos is vagyok, hiszen ha már itt a hó, akkor megered az orrom is. Szerencsére semmi komoly, az orrfolyáson meg a tüsszögésen már túl is vagyok, most jön az a fázis, amikor így beköt az orromba a takony, mint a beton, de van orrcseppem, így leszarom. Aztán ha ezen a fázison is túl leszek, akkor jön az a rész, amikor próbálom így a koponyám leghátulsó részéről kitrombitálni az ott makacsul megtapadó sűrű takonycsápokat, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ezt a részt egyébként már szeretem, mindentől függetlenül, mert ez már a vége.

Na de mint mondtam, nem kell mennem sehova, a mai melómat gyakorlatilag le is toltam (meg nagyjából le is szarom most ilyen állapotban), úgyhogy kandalló bedurrant, tea megfőz, és nyugodt filmnézés indul.

Ennél szarabb sose legyen az élet, bazdmeg.

Kalandok a vadonban 71.

Elég nehéz dolog ezt leírni, de nagyon úgy tűnik, hogy a nyugodt vadonbeli életemnek lassan vége van: merthogy utat építenek itt. Igen tudom, ez még szerinted is borzalmasan hangzik, és akkor próbálj meg belehelyezkedni az én lelkivilágomba: én ugyanis nem véletlenül költöztem olyan helyre, ahol földút van, és vadon van; távol a sok seggarcú városi faszkalaptól.

Mert az aszfaltút egyet jelent a seggarcú városi faszkalapokkal, bizony. Eddig is erre tévedt néha egypár, de azok legalább gyalog/motorral/quadon voltak, képzeld el mi lesz itt, ha lesz nekik kétsávos aszfaltút, amin kedvükre száguldozhatnak. Persze ne gondold, hogy hagyni fogom magam. Vér fog itt folyni, bazdmeg.

Amúgy értem én, hogy miért épül út: fél a sok nyomorult. Félnek, mert az árvíz miatt a főút néha járhatatlanná válik, és olyankor erre terelik a forgalmat. Hehehe. Gyertek csak, kiscsibéim. Vadonjáró bácsi telepített aknákkal, géppuskatűzzel, rakétákkal és egyéb nyalánkságokkal vár titeket. Akik sikeresen túlélik az elhaladást a házam előtt, azok között értékes ajándékokat sorsolunk ki.

Na mindegy, lesz ami lesz. Én csak azokat a fákat meg bokrokat sajnálom, amiket azért irtanak ki, hogy valami büdös féreg itt menőzhessen a BMW-jével, és itt autókázzon a kurvájával, miközben sóhajtoznak, hogy nézd, mucikám, milyen szép ez a táj, eddig nem is tudtam, hogy ez itt van. Hát nem bazdmeg, valóban nem tudtad, és ha rajtam múlt volna, soha nem is tudod meg, és úgy halsz meg, ahogyan éltél: hülyén, mint a segg.

Azért kíváncsi vagyok, mennyi ideig tart ez az útépítés, annyira még nem érdeklődtem utána (nem mertem), de hogy már most nehezíti az életemet, az tuti, merthogy nem tudok arra járni, amerre eddig szoktam, hanem kerülnöm kell mindenfele; és abba bele se gondolok egyelőre, hogy majd amikor a házam előtt aszfaltoznak, akkor mi a faszt is fogok csinálni.

Mindegy, majd megoldódik ez is. Egyébként itthon minden rendben van, téliesítettem a kerti csapot végre időben, meg szépen megcsináltam a vízakna alját is, mivel tavaly a kurva vakond széttúrta, remélem ez többször nem fog neki sikerülni. A kertben minden készen áll a télre, a következő nagygenerált azt tavasszal fogom tartani: fűnyírás, metszés, gereblyézés. Addig hadd pihenjen a kert (meg főleg én). A tüzifával egyelőre jól állok, és ahogy néztem, decemberben sem lesz az a gyilkos hideg, de az utóbbi években nem is szokott lenni, inkább januárban meg februárban. A munka is segít abban, hogy ne fűtsek annyit, merthogy ha nem vagyok itthon, akkor minek is gyújtanék be (meg persze hogyan is).

Mi van még... asszem ennyi az újság a vadonban. Az őszi betegségeket sikerült elkerülnöm, most majd jöhetnek a téliek. Tényleg, lassan december. Nem tudom eldönteni, hogy lassan, vagy gyorsan telik az idő; ha jól érzem magam, kurva gyorsan, ha nem annyira érzem magam jól... hát, akkor se olyan lassan szerencsére. Ilyentájt már csak a legsötétebb éjszakát várom, hogy utána egyre hosszabbak legyenek a nappalok, és érezzem, ahogyan közeledik a tavasz, és a következő nyár.

Oké, jöhet a december. Alámerülök a hosszú éjszakába, a sötétbe, a hidegbe.

Edzésnapló 165.

Jó ez a swing a guggolások és a deadlift előtt, megtartom. Idővel ki is bővíthetném több sorozattá, de egyelőre csak húszakat tolok belőle, így kezdetnek.

A halo-kat viszont állandóan elfelejtem, amiből azt a következtetést vontam le magamban, hogy nem is fogom csinálni, mert ha nem kell, akkor nem kell bazdmeg.

A tükörbe nézve egy igen medveszerű erőteljes testalkatú, szimpatikusan kigyúrt fiatalember néz vissza rám, úgyhogy az edzésemmel minden más szempontból meg vagyok elégedve. Tovább hajtom a deadliftet és a guggolást, de minden más zsír.

A vállvonogatásnál mindig érzem a derekamat (nem csoda, mert az stabilizál), ezért azt hiszem, visszamegyek 60 kilóra a használt súlyban, legfeljebb tolok 10 ismétléseket, hátha úgy jobb lesz.

Mindennapi reggeli nyújtás: 50 jumping jack, 5 haskerék, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve

1. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána hátsó guggolás kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána conventional deadlift kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
szuperszettben áthúzás kettlebellel (24 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
szuperszettben mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és bicepsz állva kétkezes súlyzóval (40 kg, 6 ismétlések)
szuperszettben szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

Álmoskönyv 22.

Annyira régen írtam már az álmaimról; na nem azért, mintha olyan régen álmodtam volna utoljára, mert továbbra is rengeteget álmodok, egyszerűen csak mindig elfelejtem leírni, pedig az álmok fontos dolgok, legalábbis szerintem.

Két álmom volt az utóbbi pár napban, amit meg akartam örökíteni mindenképpen; és főleg az elsőt, mert az visszatérő álom, és nekem olyan nem nagyon van, de most rájöttem, hogy lám mégis.

Szóval ebben az álomban még Pécsen lakom a tízemeletesben, és éppen szélvihar van, a ház pedig érezhetően dülöngél a szélviharban. Én végig rettegek attól, hogy a ház eldől, és valóban, nem sokkal később az egyik oldalra dőlésnél már biztosan tudom, hogy a ház ezúttal nem fog visszalendülni... kicsit megáll a holtponton, aztán oldalra dől és én zuhanni kezdek vele együtt a föld fele, egyre gyorsabb sebességgel. Ordítok, mert tudom, hogy a romok maguk alá temetnek, és biztosan meghalok.

Többször is álmodtam ezt az álmot az utóbbi hónapokban, legalább háromszor. A vége nem mindig volt ugyanaz, mert volt, hogy megúsztam élve, de volt, amikor azzal ért véget az álom, hogy tudom, hogy a biztos halálba zuhanok. Minden esetben egyedül voltam, mindig éjszaka volt, és esős, viharosan szeles idő.

Valamennyire emlékszem, hogy amikor Pécsen laktam, tényleg utáltam, ha erős szél fújt, mert tényleg érezni véltem, ahogy a ház kileng (meg egyszer-kétszer a földrengést is éreztem, amikor éppen volt, le is vert a jeges veríték minden alkalommal), de aztán az egészet el is felejtettem, amikor elköltöztünk ide a kisvárosba. Ezek szerint tudat alatt mégis megmaradt ez a félelmem, vagy valami egészen másról van szó - ez is lehetséges - mindenesetre ismétlődő álom, ezért el fogok gondolkodni rajta.

A másik álmom egyszeri, és most hétvégén álmodtam: egy konferencián voltam; legalábbis egy elegáns, nagy terem volt, tele emberekkel, valami fogadásféle lehetett éppen. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy medve jelenik meg az emberek között. Nem egy aranyos kis medvebocs volt, hanem egy vérszomjas grizzly. Hatalmasat ordított, és nekiállt mészárolni az embereket. Nem szarozott; akit elért, abba beletépett, szétharapta, aztán ment a következőhöz. Mindehhez még ide-oda száguldozott is a teremben, tehát senki sem volt biztonságban tőle.

Én kurvára megijedtem, de nem csatlakoztam a rémülten rohangászó tömeghez, hanem próbáltam taktikázni: kinéztem magamnak egy oldalsó kijáratot, és a medve több rohamát kikerülve végül is oda tudtam osonni. Közben figyeltem, hogy a medve mikor merről vágtat éppen merre, és próbáltam kiesni a szórásból. A többi emberen, aki a teremben volt, annyira eluralkodott a pánik, hogy csak ordítani tudtak, és kétségbeesetten menekülni, de persze a medve elől nem volt menekvés.

Végül odaértem az oldalajtóhoz, és gyorsan kislisszoltam rajta, és becsuktam. Sajnos üvegajtó volt, és már amikor kint voltam, akkor éreztem meg teljes bizonyossággal, hogy a medve észrevett; és tényleg, amikor visszanéztem a terembe, láttam, hogy elindul az ajtó felé még lomhán, de egyre jobban begyorsulva. Abban reménykedtem, hogy az üvegen nem mer vagy nem tud átjönni, de csalódnom kellett: simán, egyetlen csapással áttörte, és már nekem is ugrott.

Én viszont számítottam erre - vagyis inkább kibebaszottul féltem ettől - úgyhogy nem vártam meg, amíg átér, hanem rohantam. Egy folyosóra értem, ahol fölfelé, vagy lefelé tudtam menni. Én lefelé indultam, mert több ajtót is láttam ott, és arra gondoltam, ha valamelyik szobába odalent bezárom magam, a medve majd megunja a keresésemet, és szépen visszamegy megzabálni a többieket. Az a gondolat is belém villant persze, hogy amíg a medve engem kerget, addig legalább a többiek menekülhetnek odafent, de legelsősorban az életemért aggódtam.

Lerohantam, és megláttam egy vécét balra - egy ilyen nagy vécét, sok fülkével, tudod, mint a plázákban például. Nem gondolkodtam, berohantam, nem is gondolva arra, hol járhat éppen a medve. Bezártam a vécé ajtaját, aztán berohantam az egyik fülkébe, annak is bezártam az ajtaját - nem mintha sokat ért volna egy őrjöngő grizzly ellen - és felálltam a vécécsészére, kezemmel a plafonnak támaszkodva. Az is bennem volt, hogy a klotyóban a medve a bűz miatt majd nem fog tudni kiszagolni, ha ugyan bejön ide egyáltalán.

Persze bejött, a rohadt kurva anyját, miért is ne jött volna - és ezen a ponton éreztem meg azt, hogy ez a medve engem akar, engem akar megölni, és meg is fog ölni, mert bármivel is próbálkozom, semmi nem fogja megállítani - de aztán szimatolni kezdett, és éreztem, hogy elbizonytalanodik. A folyosóról aztán kiabálást hallottam, valaki azt kérdezte tőlem, hogy jól vagyok-e, én meg visszakiabáltam, hogy kurvára nem vagyok jól, itt egy rohadt nagy medve, és meg akar ölni. Mire a hang visszaszólt, hogy maradjak nyugton, ezzel is csak időt nyerünk a fentieknek. Ők pedig fel vannak fegyverkezve, és le fogják vadászni a medvét.

Közben észrevettem, hogy felettem egy szellőzőnyílás van, és tudtam, hogyha akarnék, ott ki tudnék mászni, de erre már szerencsére nem volt szükség, mert... felébredtem. A legvégén már nem éreztem egyébként annyira életveszélyben magam, és tudtam azt is valamiképpen, hogy most már biztosan meg fogok menekülni.

Na ez volt a két legutóbbi álmom, ami megmaradt. Folytatása következik, ha megint álmodok olyat, amire reggel normálisan emlékszem is.

Edzésnapló 164.

Azt találtam ki, hogy mindegyik edzés elején tolok 20 swinget, csak hogy "aktivizáljam" a csípő-, és lábizmaimat, illetve az utána következő szuperszett előtt meg tolok 20 halo-t, ugyanígy a vállöv aktivizálásához. Az utolsó két edzésen ki is próbáltam, és az az érzésem, ez is sokat fog segíteni a sérülésmegelőzésben (a nyújtás mellett). Swingből amúgy sem lehet túl sokat csinálni (persze biztosan lehet, de engem ez a veszély egyelőre nem fenyeget).

Közben rájöttem, hogy face pull-t mégsem fogok tudni nyomni, mert ha összerakom az edzőpadomnak azt a részét, akkor nem tudok áthúzást meg oldalsó emelést sem csinálni. Na mindegy, maradok egyelőre az inverz evezésnél, amit most próbálok olyan face pull-szerűen csinálni, hátha ér úgy is valamit.

Lassan kesztyű is kell a kinti edzéshez, mert már olyan hideg a vas, hogy szinte fáj megfogni. Meg a ruházatomat is felül fogom vizsgálni, és elővenni a téli edzéses pulcsikat, nehogy itt most megfázzak, ha már a nagy nyár-ősz váltást megúsztam eddig betegség nélkül... szóval okos fiúnak kell lennem.

Sajnos egy gains goblin-nal kevesebb lett az életemben úgy tűnik, de tudod mit mondanának erre a gyúrós arcok: örülj neki, legalább több időd és energiád lesz edzeni meg izmot növeszteni, néger! Persze, ennek kurvára örülök, meg annak is, hogy tudok eleget aludni, de azért... a jó punci az mégiscsak jó punci. De valamit valamiért.

Egyébként hasítok az életben mint a kurvaélet, úgyhogy nem is picsogok tovább.

Mindennapi reggeli nyújtás: 50 jumping jack, 5 haskerék, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve

1. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána hátsó guggolás kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés)
20 halo bemelegítésnek (16 kg), utána szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (65 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána conventional deadlift kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
20 halo bemelegítésnek (16 kg), utána szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
áthúzás kettlebellel (24 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
20 swing bemelegítésnek (24 kg), utána elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
20 halo bemelegítésnek (16 kg), utána mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és bicepsz állva kétkezes súlyzóval (40 kg, 6 ismétlések)
szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

Felébredés

Kibukkanni a víz alól, az mindig jó érzés, főleg amikor már nagyon vágysz a levegő után; felszabadulsz és olyan boldogságot érzel egy pillanatra, ösztönösen és mélyen, amilyet máskor csak nagyon ritkán. Megkönnyebbülsz. Ezért is szeretek a víz alá bukni. Ilyen lehet visszatérni a halálból?

Így érzem most magam; a felszínre érkezés borzongató boldogsága már elmúlt, és már tudom, hogy legalább annyi fájdalom és szomorúság is van ebben a dologban, ami most történt velem, mint amennyi öröm és megkönnyebbülés, de akkor is így élem meg - mintha végre egy tehertől szabadultam volna meg.

Sajnálom azt a másikat, és sajnálom magamat is, de azt érzem, hogy jól van ez így. Vagyis jól lesz majd egyszer. Próbálkoztam, és az mindig jó, az mindig helyes, még akkor is, ha nem jön össze végül. Tudod, van még bennem bőven annyi, hogy abba pár kudarc is belefér.

Edzésnapló 163.

Agyalok, hogy a face pull-t be kéne raknom az edzéstervembe az inverz evezés helyett, de ahhoz meg össze kell raknom azt a részét az edzőpadomnak, amivel azt tudom tolni, és asszem össze is tudnám rakni, már csak egy kötél hiányzik, de azt majd keresek hozzá vazze. Tudom is már, hogy hol.

Máson nem nagyon változtatnék most; ahogyan a múltkor is írtam, szerintem egészen rendben van az edzéstervem, ha teremben edzenék még beraknám (mármint az edzéstervembe) a vádlizást meg az ülve evezést, aztán annyi, boldog is lennék teljesen.

Vádlizni azt tuti nem fogok itthon, rendes gép híján szerintem értelmetlen, az evezést meg ugye próbáltam én már mindenféleképpen, de egyik se jött be igazán. Mindegyik a derekamat terheli csak azt érzem, amelyik nem, az meg szart se ér. A face pullnak legalább valóban van haszna, meg értelme. Továbbra is azt érzem egyébként, hogy heti három húzódzkodás meg a deadlift éppen elég a hátamnak, és ez az egész evezés dolog csak egy mém, de a kurva életbe, nem tudom én ezt elengedni teljesen akkor sem. Úgyhogy valami ilyesmi gyakorlat mindig lesz nálam.

A súlyokban az a terv, hogy az elülső guggolást feltolom 80 kilóig, a hátsó guggolást 100 kilóig, a deadliftet meg 120 kilóig, aztán itt elleszek egy darabig. Legfeljebb ha már nagyon könnyűnek érzem a súlyokat, akkor az ismétlésszámon fogok növelni, de a súlyon egy jó ideig biztosan nem. A lábamnak egyelőre elég lesz ennyi. (Vagyis jobban jár, ha megelégszik ennyivel az a geci.)

Mindennapi reggeli nyújtás: 50 jumping jack, 5 haskerék, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve

1. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
hátsó guggolás kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (60 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

2. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
conventional deadlift kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
áthúzás kettlebellel (24 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és bicepsz állva kétkezes súlyzóval (40 kg, 6 ismétlések)
szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések)

Búcsú a WoW-tól...

...legalábbis egy jó időre biztosan. Mivel nekem nagyon elkezdődött a meló, a manócskának meg nagyon történik a suli - ráadásul már a felsőbb évfolyam - ezért úgy döntöttünk, hogy egy időre felfüggesztjük az előfizetésünket. Amúgy sem nagyon WoW-oztunk már az utóbbi hónapokban, ez csak nyáron volt buli, meg úgy, hogy nem volt munkám, és így tudtam egész nap tolni, DE még így sem tudtam valójában egész nap tolni, mert mint már írtam többször is régebben, az én életem már nem olyan, hogy ezt megtehessem.

(Ezt persze nem panaszképpen mondom, bármennyire is jó érzés volt csukafejest ugrani a WoW képzeletbeli világába.)

De a helyzet az, hogy végeredményben ez akkor is egy játék. Méghozzá egy olyan játék, amelyik direkt úgy lett kitalálva, hogy az ember a lehető legtöbb időt eltölthesse vele. Time sink, így hívják ezt angolul. Igazság szerint bármennyire tetsszen is a WoW, mindig is úgy voltam vele, hogy tudtam jól: én ezt a játékot a büdös életben nem fogom tudni teljesen kihasználni, vagy kijátszani. Nekem már a Skyrim is elképesztően durva volt, de az a játék mégis véges a maga módján; a WoW viszont végtelen. És nem csak úgy végtelen, hogy ismételgetheted a végtelenségig ugyanazokat a dolgokat és küldetéseket, mint a Skyrimben, hanem folyamatosan változik, szinte minden nap tol valami izgalmas újdonságot a pofádba, hogy nesze itt van, zabáld!

Hamar megcsömörlök én ettől, na. Én imádnám, ha ennek a játéknak lenne egy kisebb, offline, single player verziója, mert nekem ez a WoW jelen formájában ijesztően nagy, bonyolult, és sok. Bele se merek gondolni mennyi idő, pénz és energia kell ahhoz, hogy valaki a top játékosok között lehessen, de azt biztosan tudom, hogy én erre sohasem lennék képes, fizikailag és lelkileg sem.

Arról nem is beszélve, hogy én képtelen vagyok annyira komolyan venni ezt az egészet, mint a "kemény mag". Márpedig velük vagyunk a játékban, és én is meg a kis vadonjáró is érezzük, hogy ezekhez édeskevesek vagyunk. Addig jó, amíg csak ketten nyomulunk, na de ha odajön még valami NEET faszjancsika, akkor lőttek a szórakozásunknak. Mert ezek nem szórakoznak, ezek a játékot vérkomolyan veszik. Ami mennyire egy végtelenül ostoba, autista dolog már. És mégis ezekkel van tele az összes szerver.

Egy igazán casual player olyan, vagy legalábbis olyannak kéne lennie, mint egy jó értelemben vett amatőr sportolónak. Aki a mozgás öröméért csinálja, nem a mindenáron győzelemért. Viszont én azt látom, hogy a WoW tele van lelkileg sérült emberekkel, akik ezen a módon élik ki mindazt, amit a való életben nem tudnak vagy nem mernek.

És hát ebben nem sok öröm van sem nekem, sem a gyerekemnek, érthető módon, mert mind a kettőnknek ott van a való élet is, ahol küzdhetünk és győzelmeket arathatunk. Mi mindig is kívülállók voltunk, mindig is kívülállók leszünk ebben a játékban, mert egész egyszerűen sosem leszünk annyira oda érte, hogy minden mást feladjunk emiatt, mint ahogyan a hardcore gémerek teszik; ami viszont számomra szimplán csak szomorú, és nem csodálatraméltó.

(Képzeld el, ha mindezt az időt és energiát valami értelmes tevékenységbe fektetnék. Mondjuk a gyúrásba. Te jó isten.)

Persze tudtam jól, hogy ez az MMORPG világ ilyen, és nem is sajnálom azt a pár hónapot, amikor szinte mindennap játszottam; a játékot nem is fogom letörölni, szimplán csak nem fogok vele játszani, és hát előfizetés híján nem is nagyon lesz miért. Azt beszéltük meg a manócskával, hogy jövő nyáron majd megint előfizetünk. Nekem mondjuk meló lesz akkor is, szóval nem tudom, mennyivel lesz több időm, mint mondjuk most, de majd meglátjuk.

Addig is elkezdem újra a Skyrimet egy ork sámánnal, biztos ami biztos.

94. zen történet

– Neked miért van szükséged mesterre? – kérdezte egy vándorszerzetes az egyik tanítványtól.
– Ha a vizet fel akarod forralni, akkor szükséged van egy edényre, amely közvetít
a tűz és a víz között – hangzott a válasz.

Edzésnapló 162.

A hétre igazából nincsen semmi lényeges kommentelnivalóm; óvatosan, de kitartóan haladok előre a vas és az izom útján. Az edzéstervem nekem tökéletesen megfelel, na nem azért, mert valóban tökéletes, hanem mert azt érzem, hogy mindent megedzek vele, amit kell, és éppen annyira, amennyire kell. Persze, ha teremben edzenék, tudnék még mit csinálni (például evezést gépen), de a körülményeimhez képest minden a lehető legoptimálisabb.

A melóm gondoskodik arról, hogy ne hízzak el túlságosan, a szöszi pedig gondoskodik az állóképességemről - mondjuk most a mátrai kiránduláson azért úgy éreztem, egy kis kondi még nem ártana, csak azzal meg az a baj, hogy azt vagy gyaloglással, vagy futással tudnám csak felépíteni, de ahhoz meg egyszerűen nincs elég időm sohasem.

Legalábbis arra biztosan nincsen, hogy fixen bevegyem az edzéstervembe még a kardiót is. Legfeljebb a kettlebellel tudnék még valamit kezdeni, de azt is mikor? Jól hangzik, hogy például mindennap toljak le pár száz lendítést, annak biztosan meglenne a hatása, de se időm, se energiám nem lenne ezt sokáig csinálni. Ha kurva fáradt vagyok éppen, így is elég kihívás megcsinálni még ezt az edzésemet is; én persze mindig megcsinálom, előbb halnék meg, mint hogy ne. Ha viszont tovább nehezítenék rajta, attól tartok, csak azt érném el vele, hogy még nehezebben állnék neki.

Legszívesebben sétálnék egy nagyot minden nap, de még azt sem tudom megtenni, csak néha. Az meg az állóképesség építéshez édeskevés. Ahhoz minimum kocogás kell, vagy valami erőember-gyakorlat (loaded carry, szánhúzás, ilyenek), de arra meg se rendes felszerelésem, se elég helyem nincsen.

Nem, egyelőre maradunk ennél az edzésnél, aztán majd csak kialakul a többi. Tudod: a tökéletes edzésterv, amit nem tudsz megcsinálni, nem ér annyit, mint a tökéletlen, amit viszont folyamatosan és kitartóan tudsz nyomatni. (Legalábbis én ezzel vigasztalom magam.)

Mindennapi reggeli nyújtás: 50 jumping jack, nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék, térd, boka, vádli, 5 haskerék, törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék, hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, 5 haskerék, combnyújtás, spárga, híd, törzsnyújtás ülve

1. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
hátsó guggolás kétkezes rúddal (60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés)
szuperszettben vállból nyomás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és vállvonogatás kétkezes rúddal (60 kg, 8 ismétlések)
szuperszettben oldalemelés ülve két egykezes súlyzóval (8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

2. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
conventional deadlift kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés) és inverz evezés gyűrűn (saját testsúly, 8 ismétlések)
áthúzás kettlebellel (24 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (egymás felé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

3. edzésnap
(minden gyakorlatból 4 sorozat, minden sorozat 3 percenként kezdve)
elülső guggolás kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés)
mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és bicepsz állva kétkezes súlyzóval (40 kg, 6 ismétlések)
szűken nyomás kétkezes rúddal (80 kg, 8 ismétlések) és húzódzkodás gyűrűn (kifelé fordított tenyér, saját testsúly, 6 ismétlések)

Kalandok a Mátrában

A szöszi szabadságon van a héten, és erre föl felzúzott a kis színésznővel a Mátrába a nyaralójába, mert saját bevallása szerint minél kevesebb ember van körülötte, annál jobban érzi magát. A természet közelsége pedig a másik alap.

Igen, mondhatnám, hogy megtaláltam végre a lelki társamat, de nem akarok itt puncsolni, mert a szöszi azt nem szereti pedig dehogynem.

Na, elég az hozzá, hogy a szöszi egy gyenge pillanatában engem is meghívott hozzájuk, fel a vadonba, sőt azt mondta, hogy a kis vadonjárót is nagyon szívesen látja. Sajnos én elfelejtettem, hogy nem nálam van éppen a manócska szerdán, így végül egyedül mentem egy napra. De alig várom, hogy legközelebb a gyerekemet is vihessem magammal, mert imádta volna azt a helyet. Én is imádtam.

Kedden sötétben indultam, és szerdán sötétben jöttem haza, így az odavezető utat nagyon nem tudtam megnézni magamnak, de nagyjából olyan volt, mint nálam átjönni a hegyen, és természetesen azért a környék civilizáltabb volt valamennyivel, mint az én környékem; mondjuk azt a vadont, ahol én lakom, elég nehéz überelni egy méginkább vadonnal.

Szóval megnyugodtam, hogy a szöszi személyében azért mégsem egy nőnemű alaszkai aranyásóval hozott össze a sors, de akkor is lenyűgöző, hogy mennyire jól bírja a kis ribanc a zord körülményeket, a kegyetlen vadont, a vad természetet (beleértve az enyémet is), az emberi társadalom teljes hiányát, ÉS a hosszú, durva keféléseket.

Igazán nekem való nő, na.

A kis színésznővel is nagyon jól éreztem magam - mert persze éppen olyan, mint az anyja, csak kicsiben - tényleg csakis azt sajnáltam, hogy az én húsos kis kommandósom nem lehet velünk, nagyon jól érezte volna magát. Rengeteget mentünk, mondjuk ezt a helyet alaposan körbejárni ennyi idő alatt lehetetlen, legfeljebb a közvetlen környéket lehet; hordtuk a fát, és stikában felderítettük a szomszéd telkeket a kis színésznővel, és persze amikor csak kettesben voltunk a szöszivel, dugtunk mint a hormonzavaros tinédzserek.

Jó kis nap volt. Csak rövid.

Élményekben gazdagon (és csontszárazra ürült golyókkal) tértem haza, a saját vadonomba, átvettem a manócskát, és a hét hátralévő részében a színlelt munka és az intenzív gyerekezés fogja kitölteni a napjaim minden egyes percét. Meg persze a gyúrás.

Kívánhatnék én bármi többet annál, mint amit gyalult fatálcán nyújt nekem az élet? De most komolyan. Gazdagabb vagyok én egy császárnál is, bazdmeg.