Ugyan holnap Veszprémbe kell mennem melózni, de túl fogom élni. Sőt, még szeretem is ha van egy kis kihívás a vezetésben ÉS ilyen időben legalább kevesebb faszkalap lesz az utakon. Minden hóban van valami jó, höhö.
A kis vadonjáróval egész délután kint fetrengtünk a hóban; ez a hegyoldali telkem
Éppen mázlim volt egyébként ezzel a hóval úgy érzem, mert éppen akkor értünk haza a nagyvárosból, amikor amúgy istenesen elkezdett szakadni. Nem is volt gond a hazaúton, ráadásul a nagyvárosban szar sem esett, nemhogy hó. Bezzeg itt a vadonban! Mondom én, hogy ez egy különleges hely. Remélem, amikor holnap hajnalban útra kelek, nem leszek majd különlegesen nagy szarban.
A hétvégém amúgy mozgalmas volt: a csajomnál voltunk a kis vadonjáróval, és szerencsére a gyerekem a legtöbb időt a szomszéd sráccal töltötte, aki teljesen olyan mint ő, kivéve hogy nem szereti a kecsapot. De egyébként nem viccelek, teljesen ugyanaz a karakter. Számítógépes játékok, zombik, lego, meg ilyenek. Persze ez sajnos önmagában nem volt elég ahhoz, hogy nekem ne kelljen velük játszani, de úgy kell nekem, minek reménykedek állandóan, megtanulhattam volna már, hogy az élet kegyetlen. Remélni meg hiábavaló.
De azért jó volt a hétvége, csak az a baj vele, hogy már majdnem vége. Semmi kedvem sincsen a jövő héthez, meg a melóhoz, bár pontosan tudom, hogyha holnap este élve hazakeveredek Veszprémből, akkor boldog leszek, hogy túlestem rajta.
Az az igazság, hogyha néha lassítanám is az időt, utólag mindig rá kell jönnöm arra, hogy sose baj, ha eltelik. Tudod, elmúlik ez is, az is. A jó is, a rossz is. Elmúlik a picsába minden, csak ne tartana olyan sokáig ez az egész. Ahogyan a szomszéd srác apja kifejtette (egyszerű a gyerek de én bírom) akar a faszom öreg nyugdíjas lenni. Hát ez is egy álláspont.
Lassan fekhetek is le aludni, ha nem akarok holnap hullafáradt lenni; bár van, amikor mindegy. A lényeg, hogy még pontosan egy kávéra elegendő mennyiségű tej van a hűtőmben - és nekem ennyi elég is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése