Edzésnapló 49.

Kezdeném azzal, hogy a ma reggel mért súlyom 85.7 kiló, ezzel csaknem célnál vagyok, de ne izgulj, átgördülök én még a 84-es oldalra, aztán majd akkor pezsgő és kaviár. (Persze diétás pezsgő és diétás kaviár, mert na.)

Mostanában egyébként elkezdtem kételkedni a mérlegemben, mert hülyeségeket kezdett mutatni, meg ha egymás után háromszor ráálltam, mindig más súly jött ki, de elemet cseréltem benne és most jónak tűnik. Mindazonáltal még egy darabig gyanakodva fogom méregetni (méregetni, érted, haha), az tuti. Kezdetektől - és emlékszel, 102 kilóról indultam - fogva ehhez a mérleghez mérem magam (mérem, érted, haha), ezért kurvára remélem, hogy nem most fog cserben hagyni. Vagy majd úgy járok ezzel is, mint a marokerősítővel még régen; amikor szétmállott a kezeim között, éreztem, hogy most már talán elég erős a szorításom. Azóta sem edzek külön marokerőre, már ha a recskázást nem számítjuk kizárólag deadliftezek. Lehet hogy a mérleggel is ez van: akkor baszódik el, amikor már elértem azt a súlyt, amit akartam. Égi jel, meg ilyenek. Csak nekem azért nem ártana ha továbbra is működne ez a mérleg, mert attól hogy elértem a kívánt testsúlyomat nem ártana időnként csekkolni, hogy meg is maradjon.

Na ennyit a súlyomról.

Ami az erőmet illeti, az szerencsére lassan, de biztosan növekszik, így itt a cél továbbra is a fix testsúly melletti lehető legnagyobb erő elérése. Esztétikum az másodlagos, de nem mellékes, mondjuk nem érzem magam éppen rosszul, ha a tükörbe nézek. Ezen kívül ha egyre jobban nézek ki, az csak a ráadás, nem a cél. Nyárra úgyis annyira penge leszek, hogy nem engedik majd, hogy a fagylaltos pult mellé álljak, mert elolvad tőlem a fagylalt. Áááóóóó!

Meló mellett egyébként könnyű az élet annak, aki formába akar kerülni: múltkor sem ettem egész nap, mert az irodában baszódtam; nem ez lesz a tipikus, szerencsére. Most még buli, ha nem eszem, még jól is érzem magam tőle, de lassan el fog jönni az az idő, amikor az edzésem, meg az erőm bánja majd, ha nem eszem rendesen. Ez volt aznap is: meló után hazajöttem, és letoltam egy kemény edzést csaknem éhgyomorra, hát bele is szédültem rendesen, erőm meg éppen elég volt ahhoz, hogy végigtoljam az edzést. Másnap meg éreztem mindenemet, pedig nekem már régen nem szokott izomlázam lenni. De a kaja, ugye, a kaja az kell. Úgyhogy nem koplalunk, mert a vaskosan duzzadó, erős izmokhoz kell az üzemanyag.

Múltkor ugye írtam, hogy a nyújtás még hiányzik az edzésemből - viszont érdekes módon szembejött velem egy cikk, ami meg éppen azt fejtegette, hogy nem is feltétlenül van igazam. Amit írt - és elgondolkodtatónak tartom - az, hogy létezik a hajlékonyságnak egy jó, meg egy rossz fajtája. Alapvetően kerülni kell a túlzott hajlékonyságot, mert sérülésekhez vezet, és egy súlyemelőt bizony gyengíthet is. A túl kevés hajlékonyság meg megint csak veszélyes a sérülések miatt, viszont az erőnek meg ez kedvez. Tehát mint mindenben a világon, ebben is van egy arany középút; ráadásul a hajlékonyságnak, akárcsak az edzésnek, funkcionálisnak kell lennie. Ebben pedig az alapszabály szerintem az, hogy: annyira legyél hajlékony, amennyire szükséged van rá. Ne jobban és ne kevésbé. Hiába tudsz spárgázni, ha a spárgázáson kívül sosem használod ezt a készségedet, ésatöbbi.

De ezen még fogok elmélkedni.

A múltkori óta képzeld az edzéstervem maradt változatlanul, csak a gyakorlatok sorrendjén variáltam. Változatlanul hasít a három napos edzés, és az edzésenkénti négy gyakorlat. Plusz a tabata a legvégén. Nem akarom elkiabálni, hogy megtaláltam a tökéletes edzéstervet, mert ez nem egy ilyen statikus dolog, de eléggé meg vagyok elégedve vele.

Úgyhogy zúzok továbbra is. Te is tedd azt, öcsém!