Azért szeretem annyira, mert azt az életérzést fejezi ki, amit én is igyekszem sugározni magamból. Meg átérezni. Átérzés nélkül nincs kisugárzás sem, érted. Gyakorolnom kell, hejj, kurva keményen kell gyakorolnom, de mostanában úgy érzem, nagyon jó úton haladok.
Öt olyan dolog is történt, ami miatt ez most könnyebben megy: egyrészt megismerkedtem a személyiségtípusommal, INTJ vagyok, köszönöm mindenkinek a támogatást érte; erről még rengeteget fogok írni, mert most még csak a felszínt kapargatom, de azt már sikerült megértenem, hogy semmi gáz nincs velem az égvilágon. Amiről azt éreztem, hogy gáz, és meg sem tudtam fogalmazni, azt megtette más helyettem, amikor leírta ezt a személyiségtípust. Én meg egyszerre megkönnyebbültem. Most már majdnem tudom hogy ki vagyok öcsém.
A másik, hogy végre elszántam magam a tetoválásra. Most, hogy úgy nézek ki majdnem ahogy akarok, már nagyon hiányzik az a vadkan a vállamról. Mert az vagyok én.
A harmadik, hogy az élet annyit baszott oda nekem mostanában, hogy egyszerűen el kellett engednem. Az egészet. Nem szoríthatom úgy a világot, nem aggódhatok és nem stresszelhetek annyit. Nem tehetem, mert én ettől nem fogok erőre kapni. Én ettől nem jutok előre. Én nem ettől fogom megtalálni a megoldásokat.
Negyedszer ott a meló, ami sok, de jól megy. Kurva jól. És tudom is, hogy kurva jól megy, és mások is tudják, hogy nekem kurva jól megy. És ha a munkám rendben van az nekem sokat dob az összképen, de legfőképpen: lenyugtat.
Ötödször: megnéztem a Walking Dead első évadát, elvégre home based vagyok, így a sorozatnézés szinte kötelességem meló helyett közben. A második évadot már nem fogom a közeljövőben megnézni mert előbb a Lostot fejezem be, de ennyi is elég volt nekem ahhoz, hogy kibaszottul hálás legyek azért, amiért nekem nem egy zombi-apokalipszis kellős közepén kell helytállnom, és a legrosszabb dolog az életemben az ex-feleségemmel való marakodás a pénzen.
Meditálni nem meditálok többet, pedig állítólag az sokat segít a lelki béke elérésében. Kevesebbet se meditálok. Valószínűleg ez is csak egy bizonyos embertípusnak segít egy bizonyos élethelyzetben, és én most nem az a típus vagyok, és nem abban a helyzetben.
Ahhoz hogy még ennél is jobban érezzem magam, és még ennél is erősebb legyek, és még ennél is nyugodtabb, ahhoz magammal kell ismerkednem. Azzal a magammal, akire nemrégen rátaláltam, és akit - úgy tűnik - egészen sokan nálam sokkal jobban ismernek.
Nem vagyok magányos sziget az emberek tengerében. Nem vagyok fehér rongydarab a feketeségben. Nem vagyok egyedül. Az, amiért mindig is így éreztem, nem véletlen. Annak oka van. És én a lehető legjobb kiutat találtam meg ebből a magányból az elmúlt években, és a lehető legjobb úton haladok afelé, hogy az ebben az életben megteremthető legjobb önmagamat létrehozzam. Ennél többet pedig ember nem tehet ezen a világon.
Szóval, úgy tűnik, végre lenyugodhatok a picsába.
És élvezhetem, hogy vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése