Apának lenni jó...

...főleg akkor, ha büszke lehet a gyerekére. Persze, egy igazi apa mindig büszke kell, hogy legyen a gyerekére, de van olyan, amikor igazán büszke. Most én is ilyen igazán büszke vagyok.

Régóta tervezem már, hogy a kis vadonjárót elviszem valahová edzeni. Méghozzá bunyózni, mert rajta keresztül akarom kiélni a gyerekkori álmaimat meggyőződésem, hogy az a legjobb fajta edzés. Én megmondom őszintén az ilyen tenisz, meg hoki, meg foci, meg úszás típusú dolgokban annyira nem hiszek. Ezt majd egyszer kifejtem, hogy miért nem, de mázlidra ez nem most lesz.

Nem; az én gyerekem birkózik.

Megtudtam nemrég, hogy indult edzés a sportcsarnokban, még aznap el is mentünk kipróbálni. A kis vadonjárónak nagyon tetszett, becsülettel végignyomta a kurva kemény edzést, nagyon büszke voltam az akaraterejére és a kitartására. Fegyelmezett, okos, erős, ügyes, hajlékony, és tetszett neki a dolog. Persze ő szuperhősnek készül, de az edzőbá' is elmagyarázta neki, hogy a szuperhősség a birkózással kezdődik, azon belül is az erővel és az állóképességgel.

Rengeteg erősítés van, gimnasztika, akrobatika és rohangálás, meg játék - ha bunyó nem is lenne benne, akkor is megérné ide jönni edzeni. De még bunyó is van, méghozzá elég játékosan ahhoz, hogy élvezetes legyen, de elég keményen ahhoz, hogy a kihívás is meglegyen.

Azóta a kis vadonjáró lenyomta a második edzését is, és még mindig kitart, pedig szegény a rosszullétig elfáradt. De végigcsinálta. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag szarrá verték a nagyobbak. Megmondtam neki, és remélem ő is hisz benne, hogy ez a rosszullét, az edzetlenség rosszulléte el fog múlni, és utána csak erősödni fog, és sosem fog már így kifáradni. És ha megtanulja a technikákat, hamarosan vissza is vághat azoknak, akik most könnyűszerrel kétvállra fektetik. Nem is kell olyan sok idő, és sosem fogja már azt érezni, hogy nem megy.

Soha többé az életben; csak ezen az első pár hónapon kell túlesni, kitartani és újra és újra visszajönni, és persze később sem abbahagyni az edzést. Valamilyen formában mindig edzeni, mindig törekedni, mindig fejlődni.

Remélem sikerül ezt megtanítanom neki. Nem is egyszerűen csak megtanítani, hanem úgy megmutatni, hogy el is higgye. Megmutatni a saját életemmel, a saját edzésemmel és a saját fejlődésemmel, megmutatni hogy ebbe az egészbe érdemes belevágni, ezt az egészet érdemes csinálni, mert ez az egyik legjobb, és mindenképpen leghasznosabb dolog a világon, amivel az ember az idejét töltheti. A másik a tanulás, igen, főleg ebben a korban és főleg neki.

De az iskola komolysága kellett mindig kell egy hely, ahol játékosan lehet nyomatni a dolgokat. Ahol a testét is tudja használni, nem csak az agyát. Ahol lehet erős, ahol lehet bátor, ahol lehet férfi. És mindezt itt meg tudja tanulni, és tudja gyakorolni is, ha akarja.

Mindent meg fogok tenni, hogy minél többet nyerjen ebből az egészből, és mindenben támogatni fogom, hogy csinálhassa, amíg csak jólesik neki. De csakis addig, amíg jólesik neki. Csakis addig.

Fiam, nagyon-nagyon büszke vagyok rád. Csak így tovább.