Edzésnapló 26.

Kezdem azzal, hogy a havi egy edzésnaplómat havi kettőre emelem, csak hogy érezd, itt komolyan történnek a dolgok.

Igazából arról van szó, hogy annyi minden van, amit le akarok írni, és folyamatosan jegyzetelek, és alig várom már, hogy leírhassam a következő edzésnaplóban ezt a sok mindent. És ilyenkor jön a releváció reveláció, hogy bazmeg, miért ne írjam le most?

Úgyhogy leírom. Most.

Legutóbb már írtam, hogy az evezés kikerült a gyakorlatok közül, így továbbra is öt gyakorlattal tolom, és minden variálásom most már mindössze arról szól, hogy ezt az ötször két gyakorlatot (mert heti kétszer tolok mindent ugye) pakolgatom ide-oda a héten, és tesztelem, hogy melyik felosztás a lehető legjobb. Valószínűleg egyik sem a lehető legjobb, de hagyd már meg nekem ezt a játékot; ez a hobbim, és még mindig jobb, mintha bélyegeket ragasztgatnék. Na jó, remélem, hogy jobb.

Kezdtem azzal, hogy szétdobtam ötfelé ezt a tíz gyakorlatot, hétköznaponként kettő cuccal. Csináltam pár hétig, de nem jött be annyira. Az vele a baj, hogy sohase pihensz igazán, mert mindennap csinálsz valamit, és mivel én összetett gyakorlatokat csinálok ugye, ezért mindennap megdolgoztatom az egész testemet, ami sok, tapasztalatom szerint. És érzem is, hogy sok, nem csak gondolom. 

Úgyhogy visszatértem ahhoz a felosztáshoz, amit eddig a legtovább csináltam: heti négy edzésnap, kettő napon három gyakorlat (fekvenyomás, guggolás és húzódzkodás), kettő napon pedig két gyakorlat (deadlift és mellre vétel és nyomás). A többi napon kemény futóedzés fetrengés az ágyban.

Újból meggyőztem magam hogy előbb felépítem azt az erőszinten, amit el akarok érni, és aztán majd jöhetnek a finomságok. Le is teszteltem magam a héten, hogy hol állok, és a következő a helyzet: guggolást és húzódzkodást most nem néztem, azt majd legközelebb. Fekvenyomásból még mindig kényelmesen kimegy a 150, abból 160 a cél, nem kell sietni, nemsokára meglesz. Vállból nyomásnál 90 kiló kiment majdnem, ami kurva jó, mert egy 32 kilós kettlebellel edzek csak vállra, és nem is akarok nagyon kétkezes rúddal edzeni, mert a hátam meg a derekam nem szereti. Úgyhogy azt fogom csinálni, hogy fokozatosan feltolom az ismétléseket a 32 kilós kettlebellel (most ötöket csinálok), és időnként megnézem, hogy ez mennyit jelent éppen egy ismétléses maximumban. Vállból nyomásban 100 kilóig akarok felmenni, és szerintem mire nyolcakat fogok nyomogatni a 'bellel, ez meg is lesz. Még mindig azt gondolom, hogy válledzésre a világon a legjobb a kettlebell. A fekvenyomással meg a húzódzkodással összerakva olyan felsőtestet lehet barkácsolni vele, hogy húbazdmeg.

Nyárig szerintem ki is végzem a nyomógyakorlatokat, és akkor majd jöhet a guggolás. Abban vagyok a leggyengébb, ezt nem győzöm hangsúlyozni.

Deadliftből a hét elején felhúztam 150 kilót egyszer, aztán a hét vége felé felhúztam ezt a 150 kilót háromszor, úgyhogy kösz, jól vagyok. 200 kiló a cél, tehát itt még van hova fejlődni, és ha a nyomógyakorlatokkal elértem a szintemet, akkor ez jön, még a guggolás előtt. Bocs, guggolás. Ráadásul összeakadtam egy kiscsávóval, aki versenyen 210 kilót húzott fel, és oké, hogy szteroidozik meg minden, de akkor is. Ezt nem hagyhatom annyiban.

Guggolást még nem teszteltem úgy igazán, de talán a jövő héten azt is megnézzük, csak most az 1 x 20 edzéstervet tolom éppen, és szépen növelem is a súlyt. Jelenleg 70 kilóval nyomok huszakat, és amíg fel nem megyek 80-ig, addig nem érdekel annyira az egy ismétléses maximumom. Guggolásban 180 kiló a cél amúgy, és mint mondtam, ebben vagyok a leggyengébb, de biztos vagyok benne, hogyha erre fogok fókuszálni, gyorsan fogok fejlődni. Állítólag az alsótestet gyorsabban fel lehet tornázni jó edzéssel, mint a felsőtestet, amivel nekem igazából nincs gondom, tehát bízom magamban.

A szuperszettekről leszoktam, úgy tapasztaltam, hogy erőedzésben nem működik, csak testépítésnél. Illetve hiába próbálok csökkenteni a pihenőidőn, az erőedzésnek megint csak kell az az öt perc gyakorlatok között, úgyhogy ezt is megtartom. És lassan elkezdem végre leírni részletesen, hogy hogyan néz ki egy adott edzésem, ha másért nem, nekem fontos utólag visszanézni, hogy mikor voltam a leghatékonyabb.

Azt hiszem, hogyha elértem a kitűzött céljaimat erőben, akkor az erőedzést visszafogom kicsit; akkora súlyokkal fogok dolgozni, amikből nyolcakat tudok megcsinálni, és berakok pár extra gyakorlatot, például karedzést, meg kitörést, meg ilyen finomságokat. Hosszabb edzések lesznek, de kíváncsi vagyok, hogy jobban növesztenek-e, mint a tiszta erőedzés. Elvégre erősnek lenni kurva jó, de nagynak lenni se annyira rossz.

És igen, tudom, a zsír. Azzal is kezdünk valamit, de csak ha elég erős lettem már, mert kell az a kurva szénhidrát, hogy nagyokat tudjak emelni. Nézd meg a sok dagadt zsíros gecit erőemelőt, mekkorák már.

Erről mindig eszembe jut, hogy bár az én edzésem erőedzés (kettlebellel kombinálva), sohasem akarnék úgy kinézni, mint a súlycsoportomban lévő erőemelők. Szerintem borzalmasak, ennyire azért nem szarok a külsőmre, bár lehet, hogy nekik ez így tetszik. A testépítők a másik véglet, nekem az sem tetszett soha, olyan sem akarok lenni, pedig egyikkel is, másikkal is kurva könnyű dolgom lenne, ha másért nem annyiban, hogy világosan látnám, hogy mi a célom. Az erősembereket is ide lehet venni, mert azok is olyanok, mint az erőemelők, csak sokkal többet kockáztatnak a gyakorlataikkal. Kipróbálnám szívesen, de állandóan ezt tolni... Kőgolyók, bazmeg. (Az olimpiai súlyemelést nem is említem; egyrészt azért, mert az inkább technika, meg lendület, mintsem erő, másrészt meg mert kibaszottul nehéz jól csinálni, és a risk/benefit aránya egy sufniban edző arcnak messze nem éri meg ahhoz, hogy rendszeresen csinálja).

Szóval nehéz helyzetben vagyok, mert igazából sem testépítő, sem erőemelő, sem erősember nem vagyok. De akkor meg mi a szar vagyok? Mi a szarért edzek? Néha utálom magam, amiért képtelen vagyok beskatulyázni magam, képtelen vagyok egy címkét ragasztani magamra, és beállni a nekem legjobban tetsző sorba. Nincs ilyen sor, a kurva életbe.

Én én vagyok, és úgy edzek mint én, és úgy nézek ki mint én és olyan erős vagyok, mint én, és csak oda jutok vele, ahol én leszek.

Ez van.