Egy híres zen mester egy király palotájának ajtajához érkezett. Az őrök
egyike sem tartóztatta fel, amint megtette útját a király trónjához.
- Mit akarsz, mester? - kérdezte a király, amikor felismerte a
látogatót.
- Egy ágyat szeretnék kérni e fogadóban, ahol alhatok ma este - felelte a mester.
- De ez nem egy fogadó - mondta a király, - hanem az én palotám!
- Megkérdezhetem felségedet, hogy kié volt e palota felséged előtt?
- Egy ágyat szeretnék kérni e fogadóban, ahol alhatok ma este - felelte a mester.
- De ez nem egy fogadó - mondta a király, - hanem az én palotám!
- Megkérdezhetem felségedet, hogy kié volt e palota felséged előtt?
- Az apámé, de ő már meghalt.
- És kié volt azelőtt?
- A nagyapámé, de már ő is meghalt.
- És erre a helyre, ahol az emberek laknak egy kis ideig, és aztán
elmennek - felséged azt mondja, hogy nem egy fogadó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése