Biztosan meséltem már, hogy a ház, amiben lakom, eredetileg nyaralónak épült. Aztán hozzáépítettek még egy-két szobát, rendesen leszigetelték, szereztek rá egy lakhatásit, és attól fogva családi ház lett. Így megy ez.
Én ezt a nyaralót vettem meg, és ebben élek évek óta, és tényleg úgy érzem, mintha itt folyamatosan nyaralnék. Persze én éppen ezt kerestem. Gyerekkorom óta a nyaralókban éreztem a legjobban magam. Sokáig úgy terveztem, hogy a családi nyaralóban fogok élni, aztán az életem megváltozott, és panelban éltem sok évig, de mindvégig arról álmodoztam, hogy ki fogok költözni, ki a városból, és sétálni fogok nyári hajnalokon, a kertben fogok edzeni, madárdalt fogok hallgatni, meg azt, ahogyan nő a fű, és közel leszek a természethez. Vagy még annál is közelebb - benne.
Én egy nyaralóban élek, és egyáltalán nem hiányzik mellé egy városi lakás, tudod, valami tisztességes, ahová ebből a nyaralóból hazatérnék. Én sosem értettem azokat az embereket, akiknek van egy lakása vagy háza, és mellette van egy nyaralójuk, ahová alig várják, hogy kimehessenek, és ott jól érezzék magukat. Mi a fasznak nem akar valaki ott élni, ahol jól érzi magát?
Persze, a kompromisszumok, mert hát a nyaraló, az valójában nem annyira kényelmes, mint a lakás. Meg a sok kosz, meg a kurva hangyák, meg nincs tévé, meg egy hónap után már hülyére unja magát a városi kispolgár, meg újság sincs legújabb, meg nincs wifi se. A konyha szar, főzni nem lehet olyat, mint otthon, a pizzafutár se jön ki, a klotyó állandóan büdös, a melegvíz hamar elfogy, á, elég volt, menjünk inkább haza végre. Meg a gyereknek is jobb otthon, már az sem tudja elfoglalni magát egy hét után.
Pénzt meg nem fektet bele a marha, mert mégsem ott élünk, ezért aztán a nyaraló marad lepukkant, a lakás meg marad szürke és élvezhetetlen, ahonnan folyton csak elvágyik az ember. Én már tizenévesen úgy láttam, hogy nyaralót csak az idióták tartanak, az értelmes ember az vagy él a városban, és jár sokat kirándulni, vagy kiköltözik, és vállalja a kellemetlenségeket cserébe azért az életért, amit csak odakint lehet élni.
Számomra sohasem volt kérdéses, hogy odakint akarok élni. Egy nyaralóban. Mert ott mindig nyaralhatok. És nem, a nyaraló sohasem olyan, mint egy városi lakás. Itt nem ugrasz le az éjjelnappaliba egy cigiért, vagy sörért. Itt nem sétálsz éjszaka a buli után részegen haza (hacsak nem vagy akkora májer, hogy hajlandó vagy kilométereket gyalogolni töksötétben öcsém), itt nem rohangálsz be minden szarért a városba, és bevásárlásnál kétszer is meggondolod, hogy mit veszel meg. Vagy mit nem.
Nyaralóban élni, méghozzá boldogan, az sok gyakorlást igényel, talán egyfajta művészet, és azt hiszem, az emberek többsége aki ezt az életformát választja, végül megutálja az egészet, és évekkel később boldogan menekül vissza a városi kényelembe. Mert a város sokkal kényelmesebb. Komfortosabb. Emberibb. Öregem, tudod jól, hogy itt az erdő szélén kiirthat úgy egy baltás gyilkos, hogy sosem találják meg a feldarabolt hulládat. Felzabálnak a rókák, meg a vaddisznók, és sohasem tudja meg senki, hová tűntél.
Aki nyaralóban él, az ezzel a döntésével a nem-normális életet választja. Ez elkerülhetetlen. Aki nyaralóban él, az ugyanis tudatosan eltávolodik a normális élettől, az elfogadott társadalmi normáktól és szokásoktól, és felvesz egyfajta sajátos, öntörvényű életformát. Ez nem azt jelenti, hogy képtelen társadalomban élni (bár egyetlen kényszerből városi lakásban eltöltött éjszaka kínszenvedés lehet a számára, főleg nyáron), de kerülni fogja, amikor csak lehet.
Én még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy megítéljem, hosszú távon ez jó, vagy rossz, csak azt tudom, hogy én így döntöttem, és ezt a döntésemet a mai napig nem bántam meg. Én tudom, hogy - képletes értelemben véve - sohasem akarok már visszatérni a normál életbe, és a normál, átlagos társadalomba. Még nem tudom, hogyan fogom ezt megoldani, és hogy mindvégig boldog leszek-e így. Abban biztos vagyok, hogy eleget tettem már az életemben ahhoz, hogy ha akarnék se tudjak visszatérni a normalitásba. Azokat a hidakat örökre felégettem. Hála istennek, hogy volt erőm hozzá.
Szóval szeretem a nyaralómat. Szeretek itt élni, és szeretek így élni.
Úgyhogy eldöntöttem: én egész hátralévő életemben nyaralni fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése