Legutóbb egy Lou Ferrignóról szóló dokumentumfilmben hangzott el ez a mondat, kitől mástól, mint a nagy Arnold Schwarzeneggertől... Ha valaki, akkor ő aztán kurvára
Éhesnek maradni azt jelenti, hogy sohasem felejted el, milyen érzés küzdeni. Sohasem állsz meg, sohasem éred be pusztán annyival, amid éppen van, és sohasem felejted el azt az utat, ami mögötted van. Éhesnek lenni azt jelenti, hogy semmit sem veszel adottnak, egyetlen kibaszott lélegzetvételt sem, és elfogadod, hogy mindenért meg kell küzdened, újra és újra, még azért is, ami már a tiéd.
Semmit sem veszel adottnak. Ez a legfontosabb. Ha felértél a csúcsra, ahol mindened megvan, amit csak el tudsz képzelni, akkor sem engeded el magad. Ne engedd el magad. Maradj éber, maradj feszített, mint a gitárhúr, az is csak akkor szól szépen, nem igaz? Nem tudom már, melyik pszichológusnál olvastam (de Buddhánál mindenképpen) hogy az ember legideálisabb lelkiállapota a feszítettség. De nem a stressz, nem a szorongás, nem a félelem, nem az aggodalom, hanem az a fajta izgalmi állapot, amit a nagy feladatok végrehajtása előtt érzünk, amikor tudjuk, hogy nagyon komoly esélyünk van a sikerre.
Ez egy mámorító érzés. Ismered?
Amikor tudod, hogy sikerülni fog, még mielőtt megtennéd. Ezzel a tudattal élj. És az sem baj, ha mégsem sikerül. Nem azok a győztesek, akik sohasem vesztenek. A győztesek azok, akik küzdenek a győzelemért.
És ha azt gondolod, hogy nem lehet nyugodtan élvezni a boldogságot úgy, hogy az ember sohasem engedi el magát, akkor nem árt, ha újragondolod azt, amit a boldogságról hiszel. A boldogság nem egy langyos állóvíz, ahová az út végén belefekszel, és ott röfögve henteregsz. A boldogság nem az az állapot, ahol a tennivalóid véget érnek. A boldogság nem az a hely, ahol már nem kell tovább küzdeni, és ahonnan már nincs hová továbbjutni. A boldogság nem egy zsákutca. A boldogság csak a lélek egy állapota, ahol az eléggé fel van töltődve ahhoz, hogy a legtöbbet nyújtsa magából a világnak. Ha elérted a boldogságodat, az út valójában ott kezdődik. A kiteljesedés, a beérkezés nem az út vége. Éppen ellenkezőleg. És csak azért nem árulják el ezt a titkot azoknak, akik még csak most készülnek elindulni, vagy azoknak, akik még az úton járnak, mert nem akarják elkeseríteni őket. Hiszen az út nehéz. Az embernek hinnie kell abban, hogyha végre célba ér, ott majd minden rendben lesz, és végre megpihenhet, és a küzdelme elnyeri majd a jutalmát.
Nem mondom most meg, hogy mi lesz ez a jutalom. És megállni és megpihenni is lesz lehetőséged, ezt megígérem. Arra is lesz lehetőséged, hogy úgy dönts, eddig jöttél, és nem mész tovább. Szabad ember vagy, azt csinálsz amit csak akarsz. Ugyan ki tiltaná meg, hogy megpihenj, bármikor? És ha azt érzed, hogy elérted a boldogságot, és már nem akarsz tovább küzdeni, én azt is megértem.
Csak készülj fel rá, hogy mindent el fogsz veszíteni, amit elértél, mert sajnos a világ törvénye ez. És nem azért, mert én azt mondom.
Ha rám hallgatsz, nem állsz meg. Ha rám hallgatsz, haladsz tovább, határtalanul. Ezen a világon csak a halál állíthat meg. Ezen a világon. A többiről nem tudok semmit, azt majd megtudom, ha meghaltam. De valamiért azt hiszem, a küzdelem ott sem ér véget, csak más formát ölt.
Maradj éhes. Ne higgy azoknak, akik azt hiszik, hogy elég jóllakni egyszer, és ezzel már az élet végéig el lehet lébecolni. Te törekedj ennél magasabbra. Ennél többre. Mert van több. Neked pedig semmi okod sincsen megállni, és nem menni tovább. Még ha mindenki más elmarad is mellőled, még ha mindenki más megpróbál is visszatartani, te akkoris haladj tovább. És nem azért, mert megéri, ezt nem a profitért csinálja az ember. Hanem mert hisz benne. És hittel messzebbre lehet jutni, mint tudással.
Ez is ennek a világnak a törvénye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése