Megyünk az őszbe bele

Fölkeltem hajnalban reggel a szokásos időben és kint sötét volt öcsém.

Már el is felejtettem milyen az amikor sötétben mászok megyek ki edzeni. Ilyenkor több akaraterőre van szükségem, még ahhoz is, hogy az ágyból kitápászkodjak, nemhogy baszott nagy súlyokat emelgessek; de ne izgulj, azért változatlanul nagyon kemény vagyok.

Még az ablakok nyitva vannak bukóra éjszakánként; olyan könnyen azért nem adom meg magam az ősznek. És különben is, egyetlen szavam sem lehet, mert eddig egészen kellemes volt. A szeptember általában kellemes, októbertől jönnek a durva dolgok. Októberrel keződik az a hat hónap, ami "nem az enyém", ahogyan mondani szoktam, amikor hideg van, sötét van, eső van, hó van és egyáltalán - amikor nem túl élvezetes dolog hosszabb ideig a házamon kívül tartózkodni, legfeljebb még több tűzifáért.

Ja és most kell kurvára odafigyelnem arra, hogy meg ne fázzak durván, mert nekem ilyenkor a legkönnyebb. A geci kis vírusok és bacik vadul üzekedve tenyésznek a levegőben, meg mindenhol, és alig várják hogy elszaporodhassanak bennem. Na de majd én adok nekik. A sok vitamin és a durva nemi élet a garancia arra, hogy ne tudjanak legyűrni. Állítom, hogy a magas tesztoszteronszint önmagában elég az egészséghez, öcsém.

Egyébként az időjárás-előrejelzést nézve azért most októberben nem fog havazni, de ettől még persze nyugodtan lehet akármilyen idő, a lényeg, hogy innentől fogva minden napsütéses nap ajándék, úgyhogy mostantól fogva a boldogságtól zokogva térdelsz le és adsz hálát az Istennek minden reggel, amikor felragyog a nap. Mondjuk ha ilyen kurva sötét van, amikor felkelek, pár órát mindenképpen várnom kell még a zokogva letérdelésre, de edzés után úgyis könnyebb.

Úgyhogy ez van, öcsém. Most már ősz van. És hogy átérezd amit én érzek, itt egy kis Lake of Tears: