Mivel ma kivételesen végre nem kell sehová sem mennem, ezért
Most kilenc óra van, már bennem van a kávé és egy fahéjas csiga (nem röhög) és még mindig tiszta kóma vagyok. De akkor is megérte.
Mert olyanokat álmodtam. És annyit. Ilyenkor gyakorlatilag ahányszor visszalszom (kábé hajnaltól számolva volt négy-öt fél-ébredésem) annyiszor álmodok valami újat, és már régen észrevettem, hogy főleg akkor, amikor pluszban alszom pár órát, (vagy délután) akkor tudok igazán kurva jókat álmodni.
A szokásos szex témát most nem mesélem el, legyen elég annyi, hogy álmomban akkora erekcióm volt, hogy magam is megijedtem tőle (tényleg), de szerencsére ott volt a közelben a csajom, hogy segítsen rajtam. Bár ő is előhozakodott azzal, ami rajtam is végigfutott, hogy hát csak nemrégen rendeztük le a dolgot, aztán már megint? De ő már megszokhatta, én meg... nos, az én álmom, legalább nekem hadd legyen jó, bazmeg.
A gyengébb sztorik nem voltak túl emlékezetesek, viszont hadd meséljem el neked Minden Gyúrós Csávó Rémálmát.
Szóval ennél jobb edzőtermet még nem láttam. Tengerpart, fadeszkákból épített kerítés a fövenyen, tudod, hangulat ezerrel, mögötte meg az arab kőerődnek álcázott fitnesz center, kurva nagy belső tér, nyitott tető, rengeteg gép, rengeteg súly. Minden adott volt ahhoz, hogy egy kurva jót eddzek. Kurva jó idő volt, meg jól is éreztem magam, ott volt a csajom is, úgyhogy minden oké volt.
Aztán amikor elkezdtem az edzést, akkor döbbentem rá, hogy fogalmam sincs, mire akarok ma edzeni. Egyszerűen az istennek se jutott eszembe az aznapi edzéstervem. Sőt - arra is képtelen voltam emlékezni, hogy milyen nap van akkor éppen, és mivel nekem minden napra megvan, hogy mikor mit edzek, ezért nem árt tudnom, hogy milyen nap is van. Azt már nem is mondom, hogy az sem jutott eszembe, hogy előző nap milyen nap volt, pedig az sokat segített volna.
Na, végül úgy döntöttem, fekvenyomok, mert abból baj nem lehet. De hiába volt ott ötezer gép, egyetlen normális fekvepad volt csak, annál meg nyolcan álltak sorba. Ekkor tűnt fel az is, hogy kibaszott nagy tömeg van amúgy az edzőteremben, folyton nekimentem valakinek, és ez kezdett egyre idegesítőbb lenni. Na, végül úgy döntöttem, ferdepadon fogok fekvenyomni, otthon úgyse csinálok olyat.
Fél óráig kerestem a ferdepadot, végül egy sarokban találtam meg elrejtve (azt is úgy mutatta meg valaki), de nem volt rajta rúd. Na, akkor elindultam rudat keresni, méghozzá húsz kilóst, mert tíz kilósok voltak mindenütt, de azok rövidek voltak, nem lehetett őket azzal a paddal használni. A terem nagy volt, gyalogoltam perceket a tömegben, mire elértem az állványhoz. Nem volt rajta nagy rúd. De ott... kicsit messzebb mintha láttam volna. Elindultam arra, közben észrevettem egy boltívet, ami a terem külső falához vezetett, gondoltam átvágok arra, hátha gyorsabban visszajutok. Tévedtem. Közben egyre melegebb lett, az út, amin elindultam, pedig kivezetett a tengerpartra, és útközben találkoztam másokkal is, akik az edzőterembe szerettek volna jutni, de nem tudták, hogy kell.
Kezdtem kurvára bepöccenni. Úgy éreztem, órák óta baszakszom, és még egyetlen sorozatot, egyetlen ismétlést sem csináltam meg, pedig nincs akármennyi időm, legalábbis álmomban nem volt. (Ezt egyébként kivételesen tudom, hogy miről szól: a csajomról, meg az együtt töltött időről). Úgyhogy egyre dühösebb lettem. Visszafordultam, bezúztam az edzőterembe, hogy találjak valamit, amit edzhetek. Vállgép, nem szabad súly, leszarom, jó lesz. Odaállok a géphez, erre odajön valami ellenszenves picsa, és elkezdi magyarázni, hogy hát látszik, hogy most vagyok itt először, meg hogy most edzek életemben először, mert azt nem úgy kell használni. Gondoltam egy pillanatra, hogy erődemonstrációnak egyszerűen kettétépem a picsát, de aztán végül a gép maxsúlyával kezdtem szériázni, erre elhallgatott és elhúzott a faszba.
Aztán mire a vállazással végeztem, annyira elegem lett az egészből, hogy nem is érdekelt már, hogy mit lehetne még csinálni, mert sokan voltak, a faszom se akart sorbaállni a gépeknél, meg egyáltalán. Nagyon rossz érzés volt, tudod milyen kényszeresen maximalista vagyok az edzéseimmel kapcsolatban. Azt hiszem, ha valaha pokolra kerülök, az lesz ilyen, de tényleg. Tudomásul vettem, hogy ezt az edézsnapomat már semmi sem menti meg, ez úgy van elbaszva ahogy van, úgyhogy inkább fogtam magam és felébredtem.
...és egy darabig fogalmam sem volt róla hogy milyen nap van, és azt sem értettem, hogy miért nem emlékszem arra, hogy mit edzettem előző nap. Aztán rájöttem viszonylag gyorsan, hogy hétfő van, és azért nem emlékszem, hogy mit edzettem előző nap, mert hétvégén egyáltalán nem edzek.
Na. És most, hogy végre magamhoz tértem, zúzok ki edzeni, öcsém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése