Edzésnapló 21.

Csá gyúrós gecik.

Véget ért a nyár, úgyhogy mostantól tolhatom reggelente pulcsiban, ha nem akarok megfázni. (És nem, nem akarok.) Annak is kurvára örülök, hogy eddig elkerült az őszi nátha, pedig ilyenkorra már egy taknyadzás be szokott figyelni. És csak hogy tudd, ez azért olyan lényeges dolog, mert ha jól számolom, nagyon régóta tudok már edzeni megszakítás nélkül, és ez meg is látszik. Nyáron volt egy megfázásom a kurva légkondi miatt, de szerencsére végig tudtam edzeni, csak a súlyokat vettem kicsit visszább.

Az edzésben az egyik, ha nem a legfontosabb dolog a folyamatosság. Még a legjobb edzésterv sem ér semmit, ha kihagyod az edzéseket, és a legszarabb edzéstervtől is lehetsz állat, ha csinálod megszakítás nélkül. Ha megkérdezik őket, hogy mi a sikerük legnagyobb titka, a profi testépítők és erőemelők általában ezt mondják legelőször. Sosem hagytam ki edzést az elmúlt húsz évben, bazdmeg.

És valószínűleg minden mással is így van az életben. A győztesek azok, akik nem hagyják abba. Milyen kurva egyszerűen hangzik, és mégis milyen kurva nehéz, igaz?

Igaz.

Én is kitartóan és folyamatosan nyomom a súlyemelést, szünet nélkül, és mint mondtam, ez meg is látszik. Ugyan mióta a kajálásra nem figyelek a hasam elkezdett nőni, úgyhogy ezzel valamit kezdenem kell, kevesebbet zabálni és sokat gyalogolni de majd kitalálok valamit. Annyira azért nem vagyok kétségbeesve, mert még mindig nem érdekel a fehérneműmodell-karrier. Erős legyek mint a szar, a többi nem számít.

Összevetve a különböző erőszint táblázatokat eléggé pontosan be tudom már lőni, hogy mik azok a célok, amiket szeretnék elérni, illetve mik azok a gyakorlatok, amiket szeretnék még kipróbálni. Az elmúlt hónapban eljátszottam pár dologgal, és le is írom a tapasztalataimat.

A megcélzott súlyokról: fej fölé nyomásban szeretném elérni a kerek 100 kilót. Mindig is ez volt az erő legkeményebb mércéje a földről felemelésen kívül a régi időkben, és én szeretem a régi és egyszerű dolgokat. Persze, a fekvenyomásban nagyobb súlyokat lehet mozgatni, de van valami badass abban, ahogyan valaki kinyom a feje fölé egy mázsát. És nem is vagyok messze tőle.

A fekvenyomásban 160 kilóból szeretnék egyet kinyomni, és ettől sem vagyok messze. Nyomásban erős vagyok, persze ennek az a hátránya, hogy a másik két nagy gyakorlatban arányosan gyengébb is vagyok.

A húzódzkodásnál annyit lőttem be, hogy saját testsúllyal képes legyek 20 felhúzásra (aztán esetleg még előbb beszerzek egy övet, amire lehet súlyokat akasztani, nem tudom). Ez egy szép kerek szám, és mivel nem vagyok könnyű, nekem a sima húzódzkodás az még mindig erőedzés, és még mindig imádom. Ez sincs annyira messze, de azért ezen még kell dolgoznom.

A deadliftnél maradok a 200 kilós egy ismétléses maximumnál. Ez is egy szép kerek szám, és mire idáig eljutok, elég nagydarab leszek ahhoz, hogy már ne is akarjak ennél erősebb lenni. Továbbra is azt gondolom, hogy a deadlift az erő valódi mércéje, így ebben kell a legjobbnak lenni. És ezt a gyakorlatot is kurvára imádom.

A guggolást fel akarom vinni 180 kilóig (egy ismétlés). Ebben vagyok a leggyengébb változatlanul, de azért fejlődöm folyamatosan. Sokat kell még finomodnom technika szintjén is, de no para, végülis ezt még mindig csak nemrégen kezdtem a másik két nagy gyakorlathoz képest. Kísérleteztem az elmúlt hetekben az elülső guggolással, de nagyon nem jött be, úgyhogy maradok a hagyományos változatnál.

A használt súlyokon amúgy nem emeltem sokat az elmúlt hónapban, de nem direkt, egyszerűen így jött ki. Lassan bele kéne nyomnom a 150 kilóba fekvenyomásban, meg fel akarok menni szintén 150 kilóig a deadliftben is, a guggolásban meg legalább a 120-ba belenyomni. A fej fölé nyomásnál meg kipróbálni a 80 kilót. De továbbra sem sietek. Nekem a legnagyobb megnyugvás akkor is az, hogy tudom, a megfelelő gyakorlatokat csinálom, és ennyi éppen elég a maximális fejlődéshez. Még annyi, de annyi időm van, akármeddig eljuthatok, csak akarnom kell.

Sokat olvastam mostanában az evező gyakorlatokról, mert sokan esküsznek rá, de hamar rájöttem, hogy ebben is mindenki mást mond, és mindenféle végletek vannak attól függően, hogy ki miben hisz. Én azt gondolom, hogy a húzódzkodás és a deadlift heti kétszer elég kell, hogy legyen a hátizmok edzésére, de ha nagyritkán terembe tévedek, azért bedobok egy adag evezést gépen (vagy a T-rudas cuccot ha van, hmmmm), csak a tisztesség kedvéért, de ennyi. Alapvetően az a bajom az evezéssel, hogyha valaki deadliftezik és guggol rendesen, akkor ha még evezni is akar, akkor túlságosan ki fogja fárasztani a háta alsó részét, és ez a terület egyrészt lassan regenerálódik, másrészt fokozott a sérülésveszély ezen a részen. Harmadrészt, és talán ez a legfontosabb, az evezésben nem lehet akkora súllyal dolgozni, mint mondjuk a deadliftben, így a hatása sem lesz akkora. Ha testépítő vagy, persze evezzél, akkor úgysem dolgozol akkora súlyokkal, meg úgysem fogsz deadliftezni mert egy NYÚLBÉLA vagy, de egy minimalista erőemelő edzéstervben szerintem csak időpocsékolás bármiféle evezőgyakorlat. Ha gyengének érzed a hátad öcsém, emelj nagyobb súllyal.

Viszont bicepszezni érdemes pluszban, mert a bicepsz annyira nem vesz részt a három nagy gyakorlatban, hogy az edzése miatt gyengülj, meg lehet, hogy visszajön az erőemelésbe, mint külön gyakorlat (régen benne volt, csak hogy tudd). A lényeg, hogy ezt is csak és kizárólag baszott nagy súllyal érdemes csinálni, mint mindent az életben.

Néha a hasazás témában is vannak kétségeim, bár jónak tartom a saját hasazásomat (mégiscsak egy gyógytornász mutatta meg a gyakorlatsort), de azért érdekel, mások mit tolnak hasra. Utánaolvasni felesleges, a neten több az idióta mint a komoly hozzáértő, a rendes edzők mind arra esküsznek, hogy a hasad eleget kap a nagy gyakorlatokban. Én azért azt a heti pár hasazást megtartom, de például gondolkodtam azon, hogy veszek egy haskereket, de végül lebeszéltem magam róla. Az a baj ezzel a kis kütyüvel, hogy kurva jó vele edzeni, meg nagyon hatékony, de ez is eléggé lefárasztja azokat az izmokat, amik frissen és kipihenten kellenek a komoly gyakorlatoknál. Azért van, akinek ajánlanám, mert a sima felülésnél például sokezerszer jobb. Én maradok a szupertitkos gyakorlatsoromnál.

Küzdősport továbbra is nuku, ennyire elég az energiám, amennyit most csinálok, de azért újra elkezdtem püfölni a zsákot, meg rengeteg bunyós játékot játszom a kis vadonjáróval a Playstation-ön, és csak hogy tudd, egy párhuzamos világban már kick-box bajnok vagyok.

De tényleg, megálmodtam.