Most a latin nevét meg nem mondom neked, de évekkel ezelőtt, amikor ideköltöztünk (éppen nyár volt akkor is), és elmentünk sétálni, találkoztunk először ezzel a randa, széles bokrokban kéken virágzó izével. A
Ezzel aztán megszületett a növény azóta is használatos, vadonjárók számára hivatalos elnevezése, a lábszagvirág.
Megfigyeltük az elmúlt években, hogy mindig júniusban virágzik, hol előbb, hol később, de amikor átható lábszagával beborítja az egész környéket, akkor tutibiztos, hogy már nyár van.
Úgyhogy nekem már a lábszagról is csak a nyár jut eszembe, mert mint azt a tudósok tudományos alapon megállapították, legerősebb emlékeink valamiért a szagokhoz kötődnek. Nekem történetesen ezúttal a lábszaghoz.
A kis rohadékok ráadásul több, mint egy hónapig virágzanak ilyenkor, amitől olyan kellemesen tornatermi öltözőszag van ilyenkor ezen a vidéken, de ez nem baj, én szeretem a tornatermeket is, mert sportos csávó vagyok, ha nem tudnád.
Tegnap fűnyírás közben is mélyeket szippantottam a fejedelmi illatból, és csak kicsit zavart, hogy minden belélegzéskor tucatnyi szúnyogot is letüdőztem. Meg lehet szokni. Mert az árvíz ugyan hozzám nem ért el, de az a több millió szúnyog, aki az árvíznek köszönheti nyomorult kis életét, az viszont igen. Ha valaki tegnap estefelé erre járt volna, akkor láthatott volna egy nagy, sűrű szúnyogfelhőt hangos motorzúgás közepette haladni egy meredek, teraszos elrendezésű kert füves rézsűin. Szemfülesebbeknek az is feltűnt volna, hogy a berregő szúnyogfelhő nyomában csutkára eltűnik a fű. Ebből aztán le lehetett volna szűrni azt a következtetést, hogy az éhező szúnyogok kínjukban nyilván rákaptak a fűevésre.
Holott a helyzet sokkal prózaibb - csak én nyírtam a füvet a hátsó kertben. A végére úgy lezsibbadtam a
Most egy darabig igyekszem kerülni a kertet. Vagy beszerzek egy olyan vegyvédelmi kezeslábast, és abban fogom tolni.
A nyár végéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése