Edzésnapló 17.

Mielőtt elkezdeném a saját vállamat veregetni az elmúlt időszak eredményeiért, még meg akarom mutatni a legújabb kedvencemet, Elliott Hulse-t, aki egy kigyúrt néger állat, de nem csak egy kigyúrt néger állat a sok közül, hanem egy különleges kigyúrt néger állat.

Régebben erőemelő volt, illetve strongman (erre még nem igazán van egyértelmű kifejezés a magyarban, de tudod, mint a Fekete Laci), aztán elkezdett edzősködni, meg csinált pár Youtube csatornát, és most abból él, hogy segít másoknak kihozni magukból az állatot.

Kedvemre való fickó.

A jelmondata az, hogy "Become the strongest version of yourself", és az a kurva jó, hogy ezt nemcsak fizikai, hanem érzelmi és lelki értelemben is érti. Nem is azért szeretem igazán, ahogyan edz, mert az edzésében nincs semmi különleges, ugyanazt csinálja amit én, ugyanazon alapelvek szerint. Erőedzés, minimalizmus, ismered már.

Viszont emellett keményen tolja a life-coachingot is, és nagyon jól csinálja. Nézd meg pár előadását, ha olyan csávó vagy mint én, tetszeni fog. Én sok hasznosat tanultam tőle, illetve nagyon jól esik a feedback is, amit magammal kapcsolatban kapok a szövegeiből.

Az én edzésem továbbra is hasít, 140-ből már hármat kinyomok fekve (130-ból pedig ötöt, amivel sokáig küzdöttem és nagyon büszke vagyok rá hogy végre megy), úgyhogy lassan feljebb is lépek. Még nem megyek neki a 150-nek, előbb a 145-nek, de szerintem nyár végére már magabiztosan fogom nyomatni a 150-et is. Csak lassan, nyugodtan, nem sietünk sehová.

A deadliftben most 130 kiló a max, amivel dolgozom, úgyhogy még messze vagyok a célomtól. Ennél tudnék jóval többet is húzni, csak minek. Ebben is fokozatosan akarok feljebb lépni, és rászánni még legalább két évet arra, hogy elérjem azt a 200 kilót. Hobbiedzés, öcsém.

Egyébként most ha akarnék se tudnék 140-el nagyobb súlyokkal dolgozni, mert nincs. Megrendeltem két 25 kilós súlyzótárcsát, már kurva régen, és én kis naiv azt hittem hogy mostanra már régen azzal fogom tolni (és nem kettő és felesekből kirakni az uccsó tíz kilót a 140-hez), de aztán felhívtak a cégtől, és közölték hogy a cucc nincs raktáron, meg kell rendelni, majd szólnak ha megérkezik.

Eszem-faszom megáll, hogy nincs ennyi kemény gyúrós csávó ebben az országban, hogy hegyekben álljanak a 25 kilós tárcsák a raktárban, de úgy látszik ez a helyzet. Na mindegy, kénytelen vagyok megvárni amíg kiöntik a vastárcsáimat, addig meg beérem azzal amim van.

Guggolásban végre egy mázsával nyomom az ismétléseket, nagyon gáz volt már, hogy ott tökmörögtem azokkal a babasúlyokkal, de ebben sem akartam gyorsan haladni, mert annak is csak snap action a vége, az meg kell a francnak. Végre megvan az az edzésterv amit folyamatosan tudok csinálni meg amiben folyamatosan tudok fejlődni, fasznak kell most egy sérülés, még ha csak egy egyszerű húzódás is.

Annyira élvezem most a súlyzózást, meg annyira a helyükre kerültek a gyakorlatok, hogy mostanában nem is hiányzik semmi más edzés csak a szex. A küzdősportra gondolva mindig megnő a pulzusszámom, de az a baj, hogy most minden extra edzéssel csak rontanék ezen a jó életritmuson, amiben most vagyok.

Nem akarok maximalista lenni, amikor szívvel-lélekkel minimalista vagyok.

Úgyhogy extra edzésnek marad az ugrókötél, meg a bokszzsák püfölése, ha meg végképp nem bírom mozgás nélkül, majd elmegyek túrázni, vagy felülök a bringámra (nemrég voltam egy nagyot tekerni és kurva jól esett). Szerencsére annyi szabadidőm azért nincs, hogy unjam magam. És tudod mit, a súlyzózásban éppen az a kurva jó, hogy a sorozatokkal, a gyakorlatokkal, és a súlyokkal a végtelenségig el lehet játszani úgy, hogy a terhelés mindig a megfelelő legyen.

És azt gondolom, hogy ha egyszer ezt sikerült belőnöd (mint nekem most) akkor inkább maradj a seggeden, és élvezd a fejlődést. Mert fejlődni jó.

Ja, és csak mondom, fogok szerezni egy kurva nagy traktorgumit, már az is megvan, hogy honnan.

És egyszer majd azt is elmesélem, hogy miért.