Na tegnap például egész nap a strandon döglöttem, elég is volt egy jó időre. Elvégre napozni azt tudok otthon is a kertben, az úszás annyira nem izgatott (azt tudok a gyerekemmel is, amíg neki edzése van), a tömeg az sosem volt vonzó, és a kajáért is inkább itthon maradok.
A tengerhez mondjuk elmennék pár napra, de egyébként mostanában inkább csak nézegetem a vizet.
Csak azért írom le ezeket, mert esetleg még azt gondolnád, hogy hatalmas partiarc lettem az utolsó pár hónapban, aki állandóan van valahol, valakikkel, és pörög ezerrel, mert van rá ideje, pénze és energiája.
A helyzet az, hogy így, hogy nem dolgozom éppen, valóban van elég időm, energiám és még pénzem is; ettől függetlenül sem változtam viszont meg, és szerintem akármennyi munkakerüléssel töltött hónap vagy év sem tudna megváltoztatni.
Nagyon tanulságos volt ez az időszak, ami egyébként terveim szerint őszig eltart majd, és soha nem fogom elfelejteni, amíg csak élek. Azok miatt a dolgok miatt sem fogom elfelejteni, amiket csináltam, és azok miatt sem fogom elfelejteni, amiket nem csináltam.
Az embereknek mindenféle elképzelésük van arról, hogy mi mindent csinálnának, ha nem dolgoznának, nekem az utóbbi hónapok alapján a következő a tapasztalatom: 1, mivel van gyerekem, akivel sok időt töltök, és akibe sok energiát fektetek, a vele töltött idő maradt ugyanaz, mint ami a "dolgos" életemben volt, sőt, talán most többet is vagyok vele, és ami a legjobb: sokkal több energiám van vele játszani. Remélem, ennek nem látja majd kárát az, ha újra dolgozni fogok.
Számítsuk tehát le a gyerekemet, és nézzük mi marad még: 2, az edzés, amit keményen tolok heti háromszor, mellette bringázok és sétálok. Valaha azt hittem, hogyha nem dolgoznék, többet edzenék, és mondjuk eljárnék valahova bunyózni, de a helyzet az, hogy a mostaninál én nem tudok többet edzeni. A súlyzózással jól fejlődök, de még annak a mennyiségét sem tudom növelni, mert az már túl sok lenne, és a gyerekezés miatt nem tudok esténként eljárni edzeni itt a kisvárosban, arra pedig még így is sajnálnám az időt pénzt és energiát, hogy Budapestre járjak föl hadzsimézni, pedig ott aztán minden van.
Sőt, még ha lenne is itt helyben egy tuti bunyós hely, ahova szívesen járnék, azt is kétszer meggondolnám, még így is. Durva, mi? Valószínűleg energiám sem lenne rá, ennyi edzés nekem éppen elég, és ha marad plusz erőm, inkább járok egyet. Meg tolom a kertet és a háztartást.
Ez is a következő pont: 3, az otthonom. Na, itt sok olyan dolgot letudtam az elmúlt időszakban, amire korábban éveken át nem volt se időm, se erőm, és még mindig van pár dolog, amit a nyár során le akarok tudni. Legalább ezekkel utána már nem kell szívni, mert ezek nagy része olyan, hogy csak egyszer kell elintézni, de így se mindegy, hogy ezeket a dolgokat kapkodva, kínkeservesen kell kicsikarni magamból, vagy nyugodtabban. Ott van a kertrendezés, a fűnyírás, az állandó pakolás, satöbbi, el tudod képzelni. Vásárolni sem volt túl sok időm éveken át, na nem mintha annyira vágynék rá, de néha muszáj, és azt is könnyebb úgy, ha nyugodtan intézhetem. Az a tervem, hogy most a nyáron rendbe vágok itthon mindent. Ha így lesz, az nagyon király lesz.
A 4-es pont legyen mondjuk a blogolás, nem mintha ezt annyival nagyobb mennyiségben tolnám mostanában, de sokkal szívesebben ülök le írogatni úgy, hogy nem kell sietnem sehova. Tervezem is, hogy mást is írok ide, nem csak mindennapos élethelyzet-beszámolókat, majd meglátom, mire jön meg az ihlet. Egy a lényeg: nekem írni kell, és írni fogok is. Alap dolog ez. Ha már beszélgetni nem szoktam, legalább leírom néha a dolgaimat, az is ér annyit.
Legvégül a színtiszta luxus: 5-ös pontban a rengeteg olvasás, játék, és az, amit én úgy hívok, hogy szellemi szabadfoglalkozás. Vagyis hogy csak úgy csatangolok az információk között, és mindenféle tudást szívok magamba úgy, hogy igazából nem kezdek vele semmi hasznosat, csak az agyamba engedem, kicsit megforgatom, aztán elengedem. Nagyon nagy szükségem van erre, mert igazából még mindig keresek. Keresem azt, ami az életemnek valami keretet adna (bár néha azt gondolom, hogy a gyerekem és az edzésem ezt éppen eléggé megteszi), valami hivatásféleséget.
És ennyi, nekem ennyire van időm és energiám, bármilyen döbbenetes is; ez a pár dolog teljesen kitölti minden egyes napomat, és az elmúlt hónapokban egyetlen perc sem volt, amikor unatkoztam volna, vagy amikor azon kellett volna gondolkoznom, hogy mi a fenét is kezdjek magammal. Sőt, még mindig azt érzem, hogy ezekre a dolgokra szeretnék ennél is több időt szánni. Kemény, igaz? És nem, a munka egyáltalán nem hiányzik, most azt érzem, hogy csak muszájból fogok visszatérni a tisztes, dolgos, felelősségteljes állampolgárok sorába.
Nem tudom, hogy ez a pár aktív pihenéssel töltött hónap mit fog adni az életemhez, ez majd utólag fog kiderülni. Egyelőre boldog vagyok attól is, hogy képes vagyok arra, hogy ne dolgozzak, és ne essek szét ettől, meg ne gabalyodjak bele mindenféle pótcselekvésekbe (na jó, a számítógépes játékokat leszámítva). Még önmagam tudtam maradni, legalábbis egyelőre.
És lehet hogy csak erről szól az egész; mert ez valójában egy próbatétel. Ha így van, akkor: bring it on!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése