A paklim és a törvény

Emlékszel, szoktam mondogatni, hogy még az a legkisebb szívás az életben, amire számítasz: ami benne van a pakliban. Most hétvégén a kis vadonjárónak is megkíséreltem elmagyarázni ezt az életfilozófiát, mikor egyik nap áramunk, a másik nap meg internetünk nem volt.

Én nem szenvedtem meg annyira egyiket sem, de a manócska azért kisgyerek lévén érzékenyebb ezekre a dolgokra. Főleg az internetre. Úgyhogy - többek között - beszélgetéssel múlattuk az időt, és én elmeséltem neki, mik is azok a dolgok, amik benne vannak a pakliban. És hogy persze örüljünk neki, hogy benne vannak, mert még ezek a legkisebb kellemetlenségek az életünkben. Az igazán durva dolgok azok, amik meglepnek; na azokat nem kívánja az ember senkinek.

Szóval ahogyan magyaráztam, kerestem egy egyszerű, frappáns megfogalmazását ennek a pakli dolognak, mikor hirtelen rádöbbentem, hogy de hiszen ismerem én ezt már jól régebbről, még az anyám révén. Ez a dolog pedig nem más, mint Murphy törvénye: ami elromolhat, az el is romlik. (Teljes eredetiben: "Anything that can go wrong will go wrong, provided the number of samples is large enough".)

Az anyám pedig úgy kerül a képbe, hogy régebben nagy rajongója volt a Murphy-könyveknek. Ha még emlékszel rá, a 90-es években tucatjával lehetett kapni ezeket, és mindegyik könyv más-más életszituációra alkalmazta Murphy törvényét, mert ez is olyan, mint a Paretto-elv, hogy valóban minden élethelyzetre alkalmazható. Döbbenetes, mi?

Na, ezeket a könyveket persze én is kiolvastam tizenévesen, csak akkor még nem értékeltem magamban azt, hogy valódi Murphy-szakértő vagyok. Csak most, amikor (egyik) kedvenc mondásomat próbáltam a gyerekemnek kifejteni, csak most villant belém, mi is ez valójában, és milyen értékes dolog ez a tudás.

Hiszem, hogy ha vannak az életnek alaptörvényei, axiómái, akkor ez az egyik legfontosabb közülük, és boldog az az ember, aki ezzel az alaptörvénnyel tisztában van. És nem, ez nem pesszimizmus. Ez realizmus. Hogy pontosan tisztában vagy azzal, hogy minél több és minél bonyolultabb dologgal veszed körül magad, annál biztosabb, hogy az időd/pénzed/energiád egyre nagyobb részét fogja elvinni az, hogy ezek miatt a dolgok miatt szívsz.

Nem mondom, hogy legyél szerzetes, és üldögélj egész nap egy kolostori cellában egy szalmazsákon egy imakönyvvel - bár ennél biztosabb ellenszere nincs Murphy törvényének, de légy erős, még a legvédettebb élet is széteshet egyik pillanatról a másikra. Mert az élet alaptörvényei elől nincs menekvés.

Amit viszont megtehetsz, az a buddhista hozzáállás alkalmazása: ne függj a dolgaidtól. Elsősorban ismerd az élet alaptörvényeit, másodsorban pedig ne ragaszkodj. Akkor nem fog annyira zavarni, ha éppen nem jön össze valami. Semmit se vegyél adottnak, legyél mindenért hálás, tudj örülni apróságoknak is, és legfőképpen: legyél tudatos, legyél éber. Ha tisztában vagy azzal, mi vesz körül téged, és legalább nagyjából sejted, hogy ezekből mi hogyan kúródhat el, akkor meg is tettél mindent azért, hogy ezt a pár évet ezen a szargolyón a lehető leggondtalanabbul töltsd el. És ennyi, más titok szerintem nincs is.

Persze a kis vadonjáró nem értette meg mindezt egészen, de sebaj. Még csak tíz éves, és még annyi de annyi szívás és csalódás és balsiker és szerencsétlenség és katasztrófa és trauma áll előtte, hogy belegondolni sem érdemes. Viszont megvan a magához való esze, így biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb azért leesik neki, miért mondogatta a dilinyós apja állandóan, hogy: látod, látod fiam, ez is benne volt a pakliban!