Regebben kemenyen benne voltam a magyar szerepjatekos mainstreamben, mostanaban ez nem igy van, de azert a hireket igyekszem kovetni (kozeleg a M.A.G.U.S. uj kiadasa, lassan vegre feltamad a keleti szel, hohoho), illetve a kulonfele szerepjatekos rendszereket is szivesen megnezegetem, hatha talalok valami erdekeset kozottuk.
Mindig is fantasy rajongo voltam, meg a szerepjatekokban is, egeszen a lelkem legmelyeig. Azt hiszem, ez attol fugg, mar az, hogy kinek melyik a kedvenc mufaja, hogy miert jatszik szerepjatekokkal. A fantasyben az exploration, vagyis a felfedezes a fo szal, minden ertelemben. A sci-fiben is lehet ilyen persze, de nem az a dominans, a steampunk meg a cyberpunk meg megint masrol szol. Nem is beszelve a storyteller rendszerekrol, vagy a horrorjatekokrol. Ott mar inkabb a jatszmazas, meg az intrika, meg a vilaguralom (strategia nagyban), vagy a szimpla tuleles lehetnek fontosabb tenyezok, mig a fantasyrol nekem mar mindig is az "uzzuk ki a goblinokat a cseresznyesbol" tipusu kalandok fognak eszembe jutni, boldog nosztalgiaval. Van ebben a stilusban valami romlatlan artatlansag, valami gyermeki rajongas; es persze a felfedezes orome, amit en a legjobban szeretek a szerepjatekban.
Szerintem egy jo fantasyben nagyon sok az ismeretlen. Ismeretlen tajak, ismeretlen lenyek, ismeretlen veszelyek, amiket fel kell fedezni, le kell gyurni. Ismeretlen, elfeledett kincsek, amiket meg kell szerezni. Ismeretlen varazslatok, amikkel harcba kell szallni, vagy amiket meg lehet tanulni. A jatekos lehetosegei pedig szinte vegtelenek, itt csak ideig-oraig korlatoz maga a vilag, vagy akar az adott vilag hatalmai, idovel a jatekos karakter akar istenne is valhat. Utazhat vilagok kozott, es ami hatarokat szabhat neki, az kizarolag a sajat kepzelete. Oriasi kihivas ez idovel, ezert nem is szeretik sokan a magas szinten valo jatekot. Annyira en sem; inkabb maradok a cseresznyesnel, meg a goblinoknal.
Nekem sokaig a M.A.G.U.S. volt a kedvenc rendszerem, meg a kepzeletemben is abban kalandoztam hosszu evekig, aztan a D&D fokozatosan kiszoritotta (mert egyszeruen jobb), most meg, hogy megismertem az otodik kiadast, mar nem is nagyon erdekel mas, ami fantasy. Az otodik kiadasban nekem minden benne van, amitol szerintem jo egy fantasy szerepjatek, es semmi sem hianyzik belole. Minimalista, lenyegre toro, de nagyon hangulatos es elvezetes. Es osidok ota az elso rendszer, amiben valoban azt erzem, hogy lehet olyan karaktereket alkotni, amilyenekrol szivesen almodozik az ember a jatekon kivul is. Hiteles, eletszeru karaktereket, amelyekkel orom a jatek, es orom a kalandozas egy kepzeletbeli vilagban. Na, lenne csak tobb idom, meg energiam, meg egy csapatom, tolem minden hetvegen mehetne a kockadobalas, ocsem!
Persze ez most nem fog menni; de sebaj. Addig is marad az almodozas, kepzeletbeli vilagokrol, elalvas elott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése