Tudod, neha ki szoktam talalni valami hulyeseget, amit kurvara szeretnek csinalni.
Ez rendszerint kuzdosportokkal/harcmuveszetekkel kapcsolatos. Egy darabig dedelgetem ezeket az almokat, aztan rendszerint elengedem oket, mert nem fernek bele a felelossegteljes, komoly felnott eletembe.
Mostanra eljutottam odaig, hogy nem akarok napi szinten belekezdeni valamibe, es mar tenyleg csak a bokszot szeretnem kiprobalni, mielott beulok abba a nyuggerfotelba, amibol mar csak azert allok fel, hogy kimenjek a vecere. (Jo, persze gyurni azt fogok, ameddig csak elek, de most azokra a dolgokra gondolok, amiket a heti harom kokemeny sulyzos edzes mellett csinalhatnek.)
Mint mar irtam, vettem egy gyonyoru fehertolgy bokuto-t nemregen, mert megtehetem, es komolyan kedvem tamadt gyakorolni vele. Vagyis meg mindig kedvem van gyakorolni vele, es szorgalmasan hurcolaszom magammal a hazban. Iaidot, kenjutsut, shinkendot, mindegy is igazabol, hogy mit, a szamuraj eleterzes a lenyeg. Ha realisan nezem a lehetosegeimet, akkor persze legfeljebb aikidozni tudok elmenni, es ott tudok aikikent gyakorolni, meg az all a legkozelebb ahhoz, amit en szeretnek.
Milyen jo is lenne talalkozni a vadonban valami vandor kardmesterrel, aki a tanitvanyaul fogadna... cserebe lakhatna a sufniban, es adnek neki enni. Komolyan megerne nekem, ocsem. Kepzeld csak el: minden hajnalban ott suhogtatnank a kardokat a hatso kertben, es felelevenitenenk a regi idok nagy harcosainak legendait. Gyakorolnank, amikor csak lehet, hogy felkeszuljunk az eletre; a nagy harcra, amely minden harcos eleteben egyszer elerkezik.
Vagy marad a Sword of the Samurai a PS2-n. Ja, asszem inkabb az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése