En meg mindig imadok itt lakni. Sot, azt hiszem, egyre jobban szeretem az otthonomat. A hazat, a kertet, a sufnit, ahol edzek, a lepcsot, ahol uldogelni szoktam. Ez egy olyan hely, ahol nyugiban meg lehet oregedni, es keves ilyen hely van a vilagon, hidd el nekem.
Mostanaban amugy is igyekszem odafigyelni azokra a dolgokra, amiket szeretek, meg arra, hogy csakis olyan dolgok legyenek az eletemben, amiket szeretek, es minden legyen ugy, hogy jol erezzem magam. Nem gondolnam ezt olyan nehez dolognak, pedig azt latom magam korul, meg a vilagban, hogy boldognak - de meg csak szimplan elegedettnek is - lenni, az valami kurva nehez dolog, amiert kemenyen meg kell kuzdeni.
Ha nekem nem az, akkor velem lehet a baj? Es baj ez egyaltalan?
Szerintem egyaltalan nem az. Nem tokeletes az eletem, sosem volt az, de nekem mindig eleg jo volt. Es sajnos barmin is valtoztatnek utolag, ismered te is a nagy igazsagot: ha most jo, akkor minden, ami eddig tortent, szukseges volt, es ugy volt jol, hiszen ez vezetett ahhoz, hogy az itt es most ilyen jo legyen. En nem hiszek abban, hogy a rosszat teljesen el lehet kerulni. Abban sem hiszek, hogy el kene. Ezzel ugyan ellentmondok onmagamnak, de sebaj. En azert akkor is azon fogok probalkozni, hogy jol erezzem magam.
Szoval, ez affele halaadas akart lenni most, az otthonomert. Koszonom, hogy itt elhetek.
Remelem, lesz meg par boldog evem itt, a vadonban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése