Ocsem, de regota meg akartam ezt mar irni, aztan csak pihent ott a terveim kozott, pedig alapveto dolog ez.
A sikerrol, a gazdagsagrol, a beerkezettsegrol akarok most irni, arrol, hogy meddig lehet es meddig erdemes eljutni az eletben. Szerintem.
Nezd, en gyakorlatilag sikeres vagyok, gazdag es boldog. Raadasul rasegitoszerek nelkul. Azt hiszem, leginkabb azert tudok normalis maradni, mert azert mindent egybevetve normalis korulmenyek kozott nottem fel. Tudod, mindenki azt igyekszik tudat alatt megteremteni az eleteben, amit idealisnak gondol, es a legtobb embernel ez azokat a korulmenyeket jelenti, amik kozott felnott.
Nagyon nagy gazdagsagra, hatalomra, uralomra torekedni szerintem beteg dolog, es biztos hogy kibaszottul gazos csaladi meg gyerekkori dolgok vannak mogotte. En ezek kozul az emberek kozul boldogat meg egyet se lattam, hiaba minden vagyon meg hatalom. Biztosan erzem, hogy nem ezen mulik a dolog.
A dolog azon mulik, hogy az ember egyutt tud-e elni azzal, amije van. Ha keves, akkor azzal, ha sok, akkor azzal. Es itt a sok nem tobb. A sok penz nem ad boldogsagot, ezt tudjuk, ez kozhely, de azert mindenki szivesen kiprobalna, bazdmeg. Hogy hatha neki megis menni fog. A baj altalaban ott van, hogy mire osszejon az a sok penz, addigra altalaban mar annyira... nem is tudom, mi tortenik az emberrel, nem tudom, mi a megfelelo szo ra. Talan az, hogy tulsagosan is azonosul az anyagias, haracsolo es torteto eletevel, marpedig egy ilyen eletben nincs helye az oromnek, a nyugalomnak, es a megelegedettsegnek. Hiszen ha elegedett lenne, nem torekedne folyton egyre es egyre elore! Aki elegedett, az ott erzi jol magat, ahol eppen van, es nem vagyik mashova. Nem vagyik tobbre. Ezert aztan (tarsadalmi szempontbol) nem is motivalt arra, hogy kepesszen. Ez pedig a mai modern tarsadalomban egy megvetendo viselkedes. Hiszen sosem lehetsz elegedett, mindig haladnod kell, fejlodnod (hazug fejlodes ez am), es legfokeppen fogyasztanod, ehhez pedig penz kell, sok. Es a nagy csapda ebben az, hogy minel tobbet kepesztesz, annal tobb penzed van, a lehetosegeid is annal nagyobbak lesznek, meghozza sokszorosan, es mire eszbe kapsz, mar el is nyelt az anyagi vilag. Onnantol fogva mar csak az erdekel, hogy gyorsabban, tobbet, magasabbra.
Azt mondtam volna, hogy "mire eszbe kapsz"? A nagy budos helyzet az, hogy a csillogo-villogo kaprazat eddigre mar ugy magaba nyelt, hogy eselyed sincs eszbe kapni. Tulajdonkeppen elvesztel, egyike lettel azoknak a targyaknak, amiket ertelmetlenul es feleslegesen birtokolsz.
Sokkal konnyebb szegenyembernek lenni. Sokkal konnyebb oszintenek, becsuletesnek, tisztessegesnek, emberinek maradni, hidd el nekem. A szegenyembereknek, akik a forintokkal zsonglorkodnek naprol-napra, fogalmuk sincsen arrol, hogy mennyivel rosszabb beleveszni a kaprazatba, mint nehanapjan nem enni. Persze ugysem hinnek el nekem, mert nem ismerik azt a vilagot, csakis azert vagynak ra, mert megtevesztette oket is a latszat.
En azon igyekszem, hogy sose legyen sok penzem, csak eppen eleg. Sose legyek gazdag, csak eppen eljek jol, sose vesszek bele a kaprazatba, csak elvezzem. Hogy ne diszlet legyek a kozmikus szinjatekban, vagy hattertancos, vagy a korus egy nevtelen tagja, hanem foszereplo.
Az ambicio, ami pusztan az anyagi vilagra iranyul, elobb-utobb ertelmet veszti. Szellemi, spiritualis celok kellenek. Es ne erts felre, azokhoz a celokhoz is az anyagi vilagon at vezet az ut, ezert az anyagi vilag mindenkeppen szukseges. Itt vannak az eszkozok, amikkel dolgozunk. A fontos, hogy annak lassuk oket, amik: szerszamok, amelyekkel megvalosithatjuk a celjainkat. Es ugyan ki gyujtogetne elete vegeig kalapacsokat meg szogeket, furokat es deszkakat, hogy aztan sohase epitsen beloluk semmit? Merhetetlenul sokan ezt csinaljak. es ez annyira ertelmetlen.
En sikeres vagyok, gazdag es boldog. Megvan mindenem. Eleg nehez helyzet, mert ezt folyton-folyvast meg kell ertetnem masokkal, es ez szinte lehetetlen. Nem hiszik el nekem, hogy nincs szuksegem erre, arra, vagy amarra. Hogy nem akarok ide, oda, vagy amoda menni, ezt, azt, vagy amazt csinalni. Nem akarok nyuzsogni, nekem mar nincs miert.
Az eletem elejen befele fordultam, es nagyon sok mindent osszegyujtottem odabent, nagy kincseket. Aztan evekre megrekedtem, mert nem tudtam mihez kezdeni azzal a sok mindennel, nem tudtam a gyakorlatban felhasznalni. Fel kellett nonom, kifele kellett elnem ahhoz, hogy megertsem. Es pontosan tudom, hogy ujbol el fog jonni a nap, amikor megint befele fordulok, es akkor mar erteni fogom egeszen. Es minden siker es penz es elert eredmeny es beerkezettseg, es tarsadalmi statusz es elismertseg csak eszkoz ahhoz, hogy ezt vegul megtehessem.
Akkor majd mind el is kell engednem ezt. Nem lesz jo dolog, nem lesz kellemes, de szukseges lesz. Meg nem tudom, mikor fog eljonni ez az ido, de ha eljon, biztosan erzem, tudni fogom.
De addig, ocsem... addig johet a koko es a kurvak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése