Álmoskönyv 10.

Kurva régen nem írtam az álmaimról, pedig változatlanul nagyon sokat és sokszor szoktam álmodni. Majdnem minden éjjel álmodom, és ráadásul ébredéskor emlékszem is rájuk, csak aztán mire eljutok odáig hogy leírjam, addigra rájövök, hogy basszameg, mégis elfelejtettem.

Meg mostanában nem volt annyira érdekes álmom, hogy írjak róla, de tegnap ma volt egy álom az álomban álmom, és ezt muszáj leírnom. Nemrég ébredtem, úgyhogy még emlékszem is rá.

Szóval edzőteremben voltam a csajommal. (Nem röhög.) Kiosztottam a ribancot, hogy mit csináljon, mekkora súllyal és mennyit. Külön kiemeltem, hogy a végén hasazzon, mire ő kiöltötte a nyelvét és közölte hogy ő bizony nem hasazik. Erre pipa lettem, ő kiröhögött, mire ordítva végigkergettem az edzőtermen, ő meg röhögve menekült előlem. Egy kurva nagy raktárépület volt egyébként az edzőterem, TELE VOLT gépekkel és súlyokkal, tényleg, mint a saját mennyországom, de komolyan. Eladnivaló cuccok is voltak ott, halomban álltak a még becsomagolt súlytárcsák és kiegészítők, köztük meg a gépek és a szabadsúlyok szanaszéjjel. Szóval olyanfajta hely volt, ahol a magamfajta gyúrós csávónak spontán erekciója lesz, amint belép az ajtón. Kibaszottul sokat adnék azért, hogy egyszer lehessen egy ilyen edzőtermem. És érted, közben kurva nagy kupleráj volt, meg kosz, de kurva jó arcok voltak ott, és persze ott volt a kis vörös ribanc is.

Na, miután jól megkergettem, végre elkezdett edzeni (lihegve), és akkor meg azzal idegesített, hogy elvegyült a fitneszpicsákkal, elkezdtek csicseregni, és közben tolták ezeket a belsőcomb-gépeket, meg hasonló szarokat. Én végül úgy döntöttem, a ribanc azt csinál amit akar, és mentem guggolni, mert eltökéltem, hogy nyugodtan végigtolom az aznapi edzésemet, lesz ami lesz.

Na, kezdjük ott, hogy először nem találtam a guggolóállványt. Elkezdtük keresni a csajommal. Végül persze ő találta meg. Képzelj el egy fából ácsolt emelvényt, deszkák, bazmeg, rajta egy fémkeret, és ez volt a guggolóállvány. Fel kellett menni az emelvényre, a deszkák recsegtek és meghajlottak alattad, a nyakadba venni a kurva hosszú rudat (tényleg, volt vagy három méteres az az acélrúd) és úgy guggolhattál. Úgy éreztem magam, mint egy cirkuszi artista baszod.

Na de én faszagyerek vagyok, úgyhogy azért is guggoltam. Az volt mondjuk a furcsa, hogy a teremben mindenki körém gyűlt, és mondták a frankót, hogy szélesebb terpesz, meg sarkadon a súly, meg hasonlókat. Én meg morogtam magamban és nyomattam neki. Csináltam pár sorozatot, és bár kurva kényelmetlen meg idegesítő volt egy deszkaállványon edzeni, végül nagyobb súllyal tudtam guggolni, mint igazából. Meg is lepődtem rajta.

Aztán még volt mindenféle edzés, de arra csak halványan emlékszem, meg a csajom ott feszítgette a bicepszét a tükör előtt, úgyhogy rájöttem, hogy muszáj lesz neki külön bicepszgyakorlatokat beiktatnom, ha már ennyire rá van gerjedve (ezt egyébként tényleg).

Na, aztán egyszercsak felébredtem. De még mindig aludtam valójában, érted. Szóval felébredtem arra, hogy egy asztal alatt fekszem, ponyvával betakarva. Kivergődtem az asztal alól, mire megjelent a kis vadonjáró és az ex-feleségem. A kis vadonjáró örült nekem, az ex-feleségem meg picsogni kezdett, hogy állítólag előző éjjel én seggrészegen egy vadászpuskával kergettem őt, mert szarvasnak néztem és le akartam lőni. Hát, nem emlékeztem semmire, de azért nem zártam ki a dolgot persze. Na, aztán ment az alkudozás, hogy akkor most kinél legyen a kis vadonjáró aznap, merthogy neki dolga van, és blabla, meg blabla, de én csak legyintettem, hogy nálam ugyan lehet a gyerek (fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk és hol van a nálam). Erre ex-feleség beült egy limuzinba és eltűzött. Én meg körülnéztem végre, hogy hol a faszban is vagyunk. Egy kurva nagy épületben voltunk, rengeteg lépcső, rácsok, létrák és átjárók és korlátok mindenfelé, mint egy ügyességi játékban, érted, és le lehetett látni egészen a legaljáig, de kurva magasan voltunk, úgyhogy rögtön bele is kapaszkodtam egy korlátba, és éreztem, hogy én tényleg másnapos vagyok és mindjárt kidobom a taccsot.

A kis vadonjáró meg Kratost megszégyenítő ügyességgel elkezdte felfedezni az épületet, úgyhogy nekem sem volt más választásom, mint rohanni, mászni, meg egyensúlyozni utána. A többire nem emlékszem, de asszem kicsit sok God of Wart játszottunk tegnap.

Aztán megint felébredtem, és rájöttem, hogy egyszer már felébredtem, és az még mindig álom volt, és most vagyok igazából otthon.

Bár igazából ki tudja?