Ütős feszt

A most hétvégém sem volt semmi, öcsém. Mondom, ez a nyár abszolút az élménygyűjtésről szól, meg arról, hogy újra és újra rádöbbenek arra, hogy milyen fiatal is vagyok még valójában.

Szóval a csajommal és a haverjainkkal lezúztunk a Velencei-tóhoz, egy nagyon jó kis kempingbe, merthogy volt ütős feszt, és azon nekünk ott kellett lennünk, főleg hogy több fellépőt más fesztiválokról is jól ismertünk. Mondhatni már haverok.

A kemping nagyon jó volt, pofátlanul befoglaltunk rögtön két közvetlenül vízparti parcellát is, de csak egyet fizettünk ki, mondjuk senkinek sem tűnt fel a területfoglalás, mert alig voltak a kempingben, úgyhogy ennyi. A lényeg, hogy a végére öt sátor álldogált a másfél parcellán, bográcsban rotyogott a pörkölt, mi meg döglöttünk a napon, fürödtünk, és amikor erőnk és a véralkoholszintünk engedte, átballagtunk a dobolást hallgatni a fesztiválra. Jó, ez nem volt túl sokszor, mert a kempingben azért nyugisabb volt, meg hát érted.

Első éjszaka amúgy is volt éppen elég izgalmunk, mikor az egyik haverunk, a kicsit túl sokat ivott gyerekjóga oktató hölgy akkorát taknyolt egy bokorban pisilés közben, hogy beverte a fejét, és mentőt kellett hozzá hívni. Másnap engedték csak ki a kórházból, mert nagyjából úgy viselkedett a személyzettel, mint egy idült drogos, pedig nem is az, de hát ezt a kórházban nem tudhatták. A zárójelentését mindenesetre lefényképeztem, mert a "nem lehet rendesen megvizsgálni, mert csíp, rúg, karmol, harap" mondatot még nem láttam leírva ambuláns lapon, pedig látok ilyesmit a melóm kapcsán eleget. És egy egyébként teljesen normális nőről beszélünk, de úgy látszik egy nyári fesztivál mindenkiből kihozza a rejtett állatot. A mentősök, és a fehérvári kórház sürgősségi osztályának dolgozói mindenesetre még sokáig emlékezni fognak rá, az tuti.

Ezt a kis kalandot leszámítva laza volt a hétvége - csak, mint az ilyenek mindig, túl rövid. Ezekkel az emberekkel nagyjából egy hetet el lehetne lenni minden gond nélkül egyszerre, mert mindenki nagyon jó arc. Az időt is kifogtuk, a vizet is kifogtuk, a kaját is kifogtuk, a piát is kifogtuk; mindent kifogtunk. Volt napozás, fürdés, vízibiciklizés, evés-ivás, és a szúnyogokkal való állandó, esélytelen küzdelem.

Most azért nem fog ártani, hogy pár napig nem megyek napra, meg a szúnyogcsípéseim is begyógyulhatnak végre, de ezen a héten úgyis dolgozom, meg manócskázok. Egyébként megbeszéltük, hogy augusztusban még visszamegyünk ebbe a kempingbe, hogy ott folytassuk, ahol most abbahagytuk. Akkor pedig a gyerekemnek is megmutatom ezt a helyet, mert nekem nagyon megtetszett.

Szóval, és ezúttal szó szerint: folytatása következik.