Nemrég a csajom ajánlására rátaláltam egy kibebaszottul jó sorozatra: a neve Black Mirror, és angolok csinálták, nem amerikaiak, ami tovább dob az értékén, főleg, mivel olyan témákról szól, amikről nagyon nehezen hiszem el, hogy amerikaiak rendesen hozzá tudnának nyúlni.
Hát engem olyan szinten lenyűgözött eddig a sorozat, hogy teljesen kész vagyok tőle.
Az egyes részeknek egyébként semmi közük egymáshoz, minden epizód egy teljesen különálló sci-fi történet - igen, mindig vártam a természetfelettit, hogy egyszer csak előkerül, de ez a sorozat egyértelműen a közeli jövőbe helyezett tudományos fantasztikum. Kicsit olyan, mint a Twilight Zone, amit egyébként szintén el kéne kezdenem elejétől a végéig megnézni.
Amitől tényleg zseniális a sorozat, az az, amiről a címét is kapta: ugyanis minden rész valami olyasmiről szól, amit a jelenlegi nagy és lelkes technológiai fejlődésünk közepette kurvára elbaszhatunk a közeljövőben. Disztópiákról mesél, illetve ál-utópiákról, virtuális valóságról, hamis túlvilágról, és közben annyira durván mutatja be, hogy ennek az egésznek tulajdonképpen semmi értelme nincsen az égvilágon, hogy az ember hátán feláll tőle a szőr.
Ez nem horror, de majdnem horror. Legalábbis pszichothriller. Na jó, legyen egzisztenciális horror, éppen mint Lovecraft, legalábbis rám ilyen hatással van. Mert amikor egy résznek vége, az embernek rendszerint két érzése marad utána: az egyik, hogy de jó, hogy nem ebben élek most. A másik, hogy de basszameg, éppen efelé tart jelenleg a világ.
Nagyon nehezen hiszem el, hogy a sorozatot megnézők többsége tényleg értené, amit ezekben az epizódokban mutatnak nekik: ha így lenne, nem lenne annyi lelkes mobiltelefon- , és számítógéphasználó, meg technológiabuzi. Az internetezőkről nem is beszélve.
A legijesztőbb talán az, hogy a sorozat nem riogat; nem olyan, mint a világvégéről hadováló vallási fanatikusok, vagy a haladást és a fejlődést elvből ellenző, laposföldes szerencsétlen idióták. Nem, itt csak arról van szó, hogy mondjuk az egyik rész eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi lesz akkor, ha a virtuális valóságot már végképp nem tudjuk megkülönböztetni a nem virtuálistól. Vagy sokszor kerül elő az a gondolat, hogy ebben a nagy szabad technokráciában valójában mennyire kiszolgáltatottak is vagyunk azoknak, akik ezeket a technológiákat birtokolják, vagy akik ezeket sikeresen meg tudják hekkelni.
És ez nem a jövő; ez már most itt van. Lehet, hogy téged még személyesen nem érint, de ez már bármikor megtörténhet. Nem uraljuk már ezt a folyamatot régen, mint ahogyan eljöhet az a pont, hogy a mesterséges intelligenciát sem fogjuk uralni.
Ne így legyen, de ez a sorozat akkor is halálra tud rémiszteni azzal, ahogyan odasúgja: most csak borzongsz ezen és közben jól szórakozol; de csak pár év, és már nem fog fülig érni a szád. Nem fog, és akkor majd rájössz, hogy ezúttal egyszer és mindenkorra rábasztál a nagy fejlődésre. De akkor már késő lesz, és nem fogsz tudni hová menekülni többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése