A zen mestert egyáltalán nem érdekelte, mi gondolnak felőle az emberek. Amikor a szerzetesek megkérdezték, hogyan is érte el ezt a belső szabadságot, a mester hangosan felnevetett:
– Húszéves koromig egyáltalán nem törődtem azzal, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Azután viszont állandóan azon izgultam, hogy mit gondolnak rólam mások. Ötvenedik születésnapom után aztán váratlanul rájöttem arra, hogy valójában a kutya sem törődik velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése