Végre olyan idő van, amilyet mindig is szeretnék!
Kár, hogy a sok meló miatt legfeljebb a számítógép mögül, vagy az autóból nézhetem ezt a jó időt... na de csak létezik az a munka, ahol az ember kiélvezheti a természetet is, már csak meg kell találnom.
Alul lecsűrtem a füvet már a múlt héten, és lassan nyírhatom megint. A metszéseket is megcsináltam, amit akartam, de hát megint úgy elviharzott a tavasz, hogy a tavaszi kerti munkálatok nevű fejezet nagyjából egyetlen hétvége volt csupán.
Felül már akkora a fű, hogy lassan machete kell hozzá, de hát a munka miatt eddig még nem tudtam nekiállni, na majd a héten. Elégetem fönt az összeszedett gallyakat is, meg kicsit gereblyézek, meg összeszedem a télen odasettenkedett köveket is, aztán jöhet a fűnyírás. Legfeljebb ha valahol nem bírja a fűnyíró, ott majd beizzítom a bivalyerős fűkaszámat. Meglesz az is végre, ez a lényeg.
Más tennivaló a kertben nincs is, és mint jól tudod, nekem ez volt a célom. Majd nyugger koromban jöhet a veteményes, meg a fűszerkert, meg a gyümölcsös, meg a kutyafasza. Addig füvet nyírok, meg lekövezem az udvart.
A tavaszi/nyári munkálatokat még meglátom, szerencsére a csajom elég lelkes, és több ideje meg energiája van ezekre mint nekem, így aztán majd legfeljebb ő fogja felügyelni ezeket; még a napokban azt is végig kéne gondolnom, hogy egyáltalán mit vegyek tervbe. Csak lenne végre nyugtom a munkában, és tudnék erre is időt, meg energiát szánni...
A színem már alakul is; akkor az igazi az élet, amikor az embernek már áprilisban beszólnak, hogy milyen jó barna, pedig én nagyjából két kirándulás alatt sültem le így, na meg a szoliban, amiből ez a heti nyolc perc is bőven elég.
Ja, a kirándulás - régi vágyam teljesült, mikor a csajommal meg a manócskával végre megmásztuk a Szamárhegyet, megnéztük a romokat, és megtaláltuk a hegy tetején lévő barlangot is. Nagyon durva, elhagyatott vidék az, valósággal sugárzik belőle a történelem; és nem csak századok, de évezredek, öcsém. Fogunk még arra járni sokszor, az egyszer biztos. Egyszer talán fönt is alszunk majd a nyáron.
Lassan bringára is pattanok, ha már itt a jó idő, csak legyek végre nyugiban itthon. Most két hét alatt több ezer kilométert raktam a céges kocsiba, ami azért elég is volt már. Most inkább gyalogolnék, meg bringáznék végre. Szerencsére a manócska is benne van a túrázásban, és ez így jóval könnyebb, mert vele is egyre többet lehet menni.
És még csak április van. Ez a legjobb része az évnek, komolyan. Már kurva jó idő van, és a nyár még csak most jön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése